Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Szalai Emese: Keleti import áru a török kori Gyuláról
160 SZALAI EMESE Kutatástörténet Az Alföld egyetlen viszonylagos épségben fennmaradt vára már a korai időktől kezdve foglalkoztatta a kutatókat. Először Bél Mátyás Békés vármegyéről készült munkájában10 11 olvashatunk róla, majd Karácsonyi János helytörténeti jellegű írásában'1, és Scherer Ferenc a város történetét feldolgozó művében is helyet kapott.12 Ezek a munkák azonban elsősorban az ismert újkori adatokra koncentrálnak, a várépület részletes leírását még nem tartalmazzák. Ugyanez elmondható Varjú Elemér magyar várakról készített összefoglaló művéről is, melyben a gyulai erősség szintén szerepel.13 A második világháború után Gerő László foglalkozott több munkájában is Gyulával.14 Ezekben tipológiai rendszere alapján a vár feltételezett építéstörténetét is leírja, melyet a későbbi kutatások azonban nem igazoltak.15 Tényleges földmunkát csak a második világháború után végeztek az épületben és annak közvetlen környékén. A vár területéről 1950 körül a 18-19. századi használat során felhalmozódott törmelékes feltöltési rétegek elhordására került sor. Ekkor az udvarról és a földszinti helyiségekből távolították el a földet, az udvar északkeleti részéből pedig a középkori szintet is kitermelték. 1953-54 során Lükő Gábor régész felügyeletével a„rondella"helyreállításával kapcsolatosan annak belsejéből és a vár nyugati oldaláról szintén földet hordtak el16 - a munkálatokat egy-egy alkalommal Holl Imre ellenőrizte. A vár déli sarkán álló ötszög alapú tornyot 1954-ben a helyi diákok Kiss István tanár irányításával kiásták, majd visszatemették.17 Ilyen előzmények után került sor 1956 és 1961 között a műemléki helyreállítás kapcsán a vár ásatására Parádi Nándor vezetésével. Építéstörténeti eredményeit egy hosszabb tanulmányban ismertette18, a leletanyag részletes feldolgozása azonban azóta sem történt meg. A következő értékelés ezt a hiányosságot igyekszik - ha csak részben is - pótolni. Izniki és kütahyai kerámia Ez a kerámiatípus gyártási helyéről, a törökországi Iznikről kapta nevét. A bizánci eredetű települést (Nicaea) az oszmánok az elsők között foglalták el a 13. században19, fazekasműhelyek valószínűleg már a 14. század végétől működtek itt.20 A Gyulán is megtalálható polikróm színvilágú kerámiák az 1520-as években jelentek meg - ez az ún. damaszkuszi stílus.21 Ehhez a csoporthoz csupán egy gyulai töredék köthető: a kis tál átfúrt peremén a kék különböző árnyalataival festett stilizált virágminta látható. A halvány árnyalatok alapján ez a darab a klasszikus damaszkuszi stílus (1540-1555) képviselője lehet. Ezt a datálást előkerülési helye, a földszinti 2. helyiség középkori járószintje sem zárja ki, melyről 15. századra keltezhető kopott rézdénár is előkerült (1. tábla 1 ,).22 A 16. század második felétől megszaporodó építkezések az izniki műhelyre is nagy hatást gyakoroltak - innentől az elsődleges árucikk a falicsempe lett. Az új típusú kerámia új technológiát is igényelt, ennek köszönhető a rodoszi típus megszületése. A 16. század végétől a 17. század végéig meghatározó stílust csillogó fehér alapon kobaltkék, zöld, türkiz és piros színek mellett az erőteljes fekete kontúrozás jellemzi. Kedvelt motívuma a szegfű, a tulipán, a rózsa és a jácint kombinálásával létrehozott „négyvirágos stílus". A korszak nagy technikai újítása a máz alatti piros szín elérése volt - ezt előtte a máz fölé festett, utólag ráégetett technikával állították elő.23 A rodoszi stílus klasszikus korszakára ez a piros szín egészen tisztává vált, és reliefsze- rűen kiemelkedett a felületből.24 Az ide sorolható négy gyulai töredék közül három a jellegzetes máz alatti piros szín alapján a rodoszi stílus képviselőjeként határozható meg. Előkerülési helyük a datálás szempontjából nem szolgáltat pontosabb információkat. Két töredéket virágminta, a harmadikat - egy korsó válltöre- dékét - jellegzetes török arabeszk díszít (1. tábla 2-4.). Az ötödik töredék csillogó fehér alapon kék és türkiz színű mintával van ellátva, lelőhelye ismeretlen. Mintázata nehezen kivehető, talán sárkányt ábrázolhat. Ezt a darabot szintén a rodoszi stílushoz sorolhatjuk a festés színei és az ábrázolt motívum alapján (1. tábla 5.). 10 Bél 1993. 15-24. 11 Karácsonyi 1881-82. 104-106. 12 Scherer 1938. 100-228. 13 Varjú 1933. 60-61. 14 Gerő 1955. 225-230. és Gerő 1975. 170-176. 15 Feld 2000. 258. 16 ÁJ 1956. 2. 17 ÁN 1960.27. 18 Parádi 1966. 19 Carswell 1998. 10. 20 KML 2007. 131. 21 Kovács 1984. 48. 22 ÁN 1958., Itsz. 60.137.1. 23 Kovács 1984. 48. 24 Kovács 1984. 49. ■
