Horváth János: Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága, az Andrássy-ebédlő (Kaposvár, 2013)

Rippl-Rónai József vallomása az iparművészeti munkásságáról

Rippl-Rónai a magyar művészettörténetben elsőként kezdeményező szerepet vállalt az iparművészet műfajában is. Plakát, meghívó, könyvillusztráció, textilkép, bútor, díszüveg, színes üvegablak, porcelán és kerámia - ez a hallatlanul gazdag műfaji sokféleség jóval több, mint egy festőművész alkalmi kirándulása. Stíluskísérletei oda vezették művészi látásmódját, hogy összefoglaló szemlélőereje az élet minden részletére kiterjedjen. Nemes egyszerűséggel „dekoratív dolgaimként" nevezte modern alkotásait. Művészi tevékenységének párizsi, Neuillyhez kötődő időszakában, majd később Magyarországon át volt hatva attól a törekvéstől, hogy dekorálótehetségét az iparművészetben érvényesítse.

Rippl-Rónai és Knowles, szerelmeikkel négyen a Párizs szélén lévő Neuillyben közösen béreltek egy emeletes házat, amelyet a művészet szentélyeként választékos ízléssel rendeztek be. Rippl-Rónai szeretett édesanyját hosszú levelekben tájékoztatta az általa tán rossznak vélt bohém életéről és lakáskörülményeiről. Engesztelési remélt amiatt, hogy a szerény, de biztos életet jelentő kaposvári gyógyszerészi pályát bizonytalan kimenetelű párizsi életre cserélte. Jóllehet a szülők soha nem illették a művészpálya felé tett lépések miatt feddő szóval. Levélidézetünkből egy új ember, a hivatásának elkötelezett művész beszél, akit a művészet ideális eszméi vezérlik. Tárgyi környezetének, lakásának rendezettsége és kreatív összeállítása az a téma, amely a levélből fontos számunkra.-„...Érzem mások és magam kárain erkölcsi botlásaim súlyát és érzem egyúttal azt is, hogy csak a„Szép"-ben, az ideálisban találhatom fel lelkiismeretem megtisztulását és megnyugvását. Nehezen megyek előre, mert sok a faragnivaló rajtam, de érzem, hogy a helyes úton vagyok és minden nap boldogabbnak érzem magamat, kezdek többé-kevésbé higgadtabban gondolkozni, mindent a legegyszerűbb módon felfogni és azt a legegyszerűbb módon átültetni - úgy a művészi, mint a magánéletemben. Ha üres időm akad, napjában többször is zongorálok, (mert van zongoránk is csak néhány jó magyar nóta és szép keringő hiányzik.) Most egyelőre abban a szobában van ez, ahol ezt a levelet írom, és ahol enni szoktunk. Olyan szép ez a szoba, mint egy jól gondozott falusi kápolna. Világoskék a fala - majdnem fehér ajtókkal. Ebben a szobában van nekem egy nagy pasztell képem, halványrózsaszínű keretben egy kis amerikai lánynak a portréja; négy igen szép fametszet skót barátom rajzai után - egy négyszögletes tölgy asztal, fehér váza rajta, gyönyörű szép halványlila őszirózsákkal (igen nagy csokor), ebben a szobában van még három különböző korabeli szék, egyik valóságos remekmű XVI. Lajos korából, a másik szintén karosszék XVIII. Lajos korából, a harmadik alacsony tölgyfaszék II. Henrik idejéből. Van itt még egy török szőnyeg az asztal alatt és egy nagy tükör a kandallón ismét több fehér virágvázával és fehér gyertyatartóval, amelyeken színes ernyő van. Van végre még egy igen szép almárium, szintén a királyság idejéből. Tehát ezzel a szobával tisztában volnánk, jövőre majd leírom a többit, van még négy ezen kívül és egy szép konyha."

Rippl-Rónai Párizsban korszerű, európai látókörű művészként élt, szegényen és szépen rendezkedett be, de nem véglegesen. Figyelte a hazatérésre biztató jeleket, kitartóan kereste a hazai érvényesülés útját. Festményeivel és textilképekkel szerepelt a budapesti kiállításokon, egyelőre sikertelenül. Ügyesen tájékozódott a hivatalok és a privát kapcsolatok útvesztőjében. Egy 1896. szeptember-október hónapok során szervezett budapesti nemzetközi művészettörténeti kongresszushoz igazította első magyarországi kiállí