Horváth János: Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága, az Andrássy-ebédlő (Kaposvár, 2013)

Rippl-Rónai József vallomása az iparművészeti munkásságáról

az esztétikai egységesség, az összművészet igényével tervezték meg. Nem a magas művészetet vették célba. Elfogadták koruk realitását, divatját, külsőségeit. Amíg az angol preraffaeliták művei mitikus távlatokba, a franciák a hétköznapi utcai forgatagba irányították közönségük figyelmét. A Nabis kárpitszövő festőművész tagjai Émile Bemard, Paul Ranson, Maurice Denis és Aristide Maillol voltak. Ilyen és hasonló előzmények után született az iparművészet legnagyobb korszaka, amit ma szecessziósnak nevezünk.

Ebben az időben Rippl-Rónai művészi pályájának sorsdöntő lépésével volt elfoglalva. Elhagyta mesterét, Munkácsy Mihályt, hogy a jómódú epigon szerepétől megszabadulhasson. Önállóan folytatott stíluskísérletei összhangot találtak a Nabis-festőkével. Barátja, egy skót festőművész, James Pitcairn Knowles, tájékoztatta őt a preraffaelitákról, és összehozta Aristide Maillol-lal. Hármójuk barátsága a Nabin belüli „különítmény" volt. Rippl-Rónai Maillol rábeszélésére kezdett kéziszőttest tervezni. Francia szerelme, Lazarine Baudrion hímezte ki a vászonra rajzolt képet. Amint az akkor sorra születő hímző nő témájú képei tanúsítják, műterme szövőműhellyé vált. Egyébként azért ábrázolt két női alakot, mert a lassú, szemrontó munkában Lazarine húga, Claudine is közreműködött.

Hímző nők, színezett szénrajz. Lappang

Lazarine Baudrion arcképe. Fotó: Paris

5