Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
sz is, hónapokig, évekig is talán költöd vóna kórházagba járni, de ászt má nem füzetté senki. Szögénségi bizonyidvánra jis ha éty hónapra? Tovább má nem. szegődik ~ (szegődök, szegőcc, -ő, -öl, szegőggyön) i. egy éves uradalmi munkára szerződik’, fám. Abba jaz évbe beszegőttem Adorjánba. - Édösapám akkor Bárdibükkbe szegődött. - Mondok: én nem szegődök Vitorágra ajis csak erdőségbe van. Odamék, ahun harangszót hallani. L. el-, be-, odaszegődik. Vő. SzegSz. II. 465 szegődőlevél ~ L. bérlevél szégyen szégyön fn. 1. ’gyalázat, erkölcsi folt’, szégyöne fejire [szégyenszemre] Szőj. - Szemmártomba a cirkuszos szégyöne fejire nem tudót jáccani, mer én a kötényöm zsebgyébe bevittem a négylevelü lóherét. 2. ’rossz cselekedet nehezen viselhető erkölcsi következménye’. Szégyömbe dűl [szégyenben marad, szégyenben hagy]. Szőj. - Szégyömbe dűtünk évvé a gyerökké. Vő. OrmSz. 503 SzegSz. II. 465 székasszában székasszába hsz. ’rendetlenül, szanaszét, szétszórva’. Székasszába hágy [rendetlenül hagy]. Szőj. - Ot hagyot mindönt székasszába. Mögértem hérerakni. L. szanaszét szekér ~ L. béresszekér. Vő. OrmSz. 503; SzegSz. II. 466 szekeres béres szekerezs bérös (-se) fn. ’ökrökkel, szekérrel dolgozó uradalmi cseléd’, hiv. L. béres, kétökrös béres, négyökrös béres, igás béres szekérkérés ~ fn. ’jármű igénylés a cseléd költözködéséhez’. Nr. [Az újonnan szegődött cseléd az új helyére külön elment, hogy megbeszélje, mikor és hány szekeret küldjenek érte.] Husfét másnaptyán vót a szekérkérés. Ere nem attak külön üdőt. szekli székli (fje) fn. ’gyapjúból házilagkötött jégzokni’. Há tötted a széklimet? L. fuszekli ua. szekérplacc ~ fn. L. placc szél ~ fn. ’gutaütés, agyvérzés, szív- szélhüdés’. Mögütötte a szél. Szój. - Szél ütötte. Szój. - Tuggya mink cselédög vétünk, mög engöm szél is ért. Azé vagyunk ijjen éhagyatottak. - Kódisok. Szél ért engöm. Vő. SzegSz. II. 469 szelei szenei, szeneit i. ’vmilyen járaton szabadon áramlik a levegő’. Nem szenei az órom. - Édugút. Nem szenei a pipám. - Valahun szenei a bicigligumi. - Nem jó szenei a kéményünk, gyühetne má ja kéménsóprő. Vő. OrmSz. 504; SzegSz. II. 470 szelence szelönce ('-jje) fn. ’orgonavirág’. A kastékruppogba [virágágyásokba] ny illőt mája szelönce. szeles ~ mn. a háziszőttes vászon szélességével azonos, kb. 70 cm’. Hat szeles szoknya vót a divat. - Kétszeles lepődő. Vő. OrmSz. 504 szélesség szél fn. 1. ’ruhanemű, méterárú szélessége’. Mennyi a széle? 2. ’vminek a szélessége’. Ennek széle-hossza éggy. [Ti. a szélessége egyenlő a hosszúságával]. 3. ’azonos sorban, azonos oldalon levő’. Mind ész szélbe vót a fődenk a Pörösékévé. [Ti. azonos dűlőben volt.] Vő. OrmSz. 504. szél szem szöm (-öt, -ök) fn. 1. ’a látás szerve’. Naty szöme van [értékes]. - Szöm árt neki [szempillantásával beteggé teszi, megrontja]. Szój. 2. ’gabona, lemorzsolt kukorica’. Szömöt ősznek a disznók. - Szömöt adok eléjük [ti. szemesterményt etet]. 3. ’mag’. Vám má szöme a kukoricának. - Az árpa hánnya má a szómét. Vő. OrmSz. 506; SzegSz. II. 476 személyzet szömélzet (-öt, -tye) fn. ’a báró v. gróf kastélyának belső szolgálói 228
