Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
sz (szakácsnő, szobalány, konyhalány, ko- morna, inas stb.)’. A szömélzedbü vót éggy, aki csak a báróné kutyájitförösztötte, nyirte. szemes szömös fn. ’szemestermény (búza, rozs, árpa, zab, kukorica)’. Vám még a pallóson hét méter [mázsa] szömös- Mas má csak szömöst kap [ti. csak szemestakarmányt kap az állat (hízó) enni], szemes szömös mn. 1. ’figyelmes, fürge, találékony’. Szömösnek áll a világ, vaknak az alamizsna. Km. - Szömös asszon a Náni. 2. ’pettyes’. Vöttem ész szömös ruhát. - Pirosz’szömös kendő. Vö. OrmSz. 506; SzegSz. II. 478 szemeskályha szömöskálha ('-jja) fn. ’(a cselédszobákban) mázas cserépkályha, melyet kívülről nagy hasábfákkal fű- tenek’. Vö. OrmSz. 506 szemeskendő szömöskendő (-jje, -jjük) fn. ’baboskendő (női fejkendő)’. Nr. [Lakodalomban éjfélkor az újasszony levetette menyasszonyi ruháját, ált. piros színű „törökbécsi” menyecskeruhába öltöztették, fejét piros szömöskendővel bekötötték. Későbbiekben a kendőt a fejéről idegenek előtt soha nem vehette le.] Apiros szömöskendőt a mönyecske körösztannya vötte. - Vótfehérszömös, kékszömös, mök ha gyászát, vót nekijje fekete szömös kendőjje is azasszonnak. Urassan monták neki pöttyös, mög babos. szemetel ~ szemeteli (-ök, szemetész, szemetüllő, szemetülő, szemetűjjön) i. ’természetes dolgát végzi, székel’, peior. Odaszemetéd valami böcsületlen [tisztességtelen]. - Szemeténöm köllöt, léűtem abba ja kis rézulába [bozótba], hát éccér csak hallom, hogy zörög ék kocsi. szemetes ~ mn. ’apró, amorf mintás gyári textil, ruhanemű’. Szép kis szemetes kötényöm vót. szemfényvesztő szömfémvesztő fn. ’bűvész’, ritk. Úgy étünt, mind a szömfémvesztő. Szh. [Ti. észrevétlenül eltűnt.] szemmel megver szömmé mögver (-öd, -i) ti. Vkit v vmit nézésével beteggé tesz, megront’. Nr. [Általános néphit szerint vannak (főleg az összenőtt szemöldökű, szúrós tekintetű) emberek, akik nézésükkel másoknak lázas és másfajta betegséget tudnak okozni. Gyógyítása szenesvízzel és ráolvasással történik.] Aszongya ja javós: Asszonyom, észt mögverték szömmé. - Ha fokhajmát tösz annak picinnek a vánkossába, akkor má nem tuggyák szömmé mögverni. Szem ne ártson neki! Szöm né árcson neki! Sz. Nr. [Ha kisgyermeket vagy állatot néz meg, látogat meg idegen és megdicséri, hogy „szép”, akkor hozzá kell tenni: „Szem ne ártson neki!” és kissé illik megköpködni. Ilyenképpen azok egészségében nem esik kár.] Hát, komámasszon, nagyon szépök a malaccaji. Szöm ne árcson nekik! Pthű! Pthü! - Picinyöm! (ti. kisbaba) Ügön széb vagy. Szöm ne árcson neköd! szemvilág szömvilágfn. ’látás, látóképesség’. Kőne, mind a vaknak a szömvilág. [Ti. nagy szüksége lenne rá.] Sz. Vö. SzegSz. II. 481 szemvíz szömviz fn. ’javasasszony által rontás v. betegség ellen készített va- rázserejűvíz’. Nr. [A szömviz készítésekor parazsat dobnak a vízbe, majd arra ráolvasnak.] Ha valami baj vót a gyerökökké, szögém Bözsink csak csinyáta a szömvizet. L. szenesvíz. Vö. OrmSz. 507 szemző szömző (-jje) fn. ’szemellenző’. A lószerszám része, tenyérnyi nagyságú bőrdarab, amely megakadályozza, hogy a ló oldalra és hátrafelé is láthasson. Vö. OrmSz. 507; SzegSz. II. 481 229
