Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

munkáját végzi’. Szoc. [A gazdatisztek: intéző, ellenőr, segédtiszt, főerdész szarvasmarháit, sertéseit tartozik gondozni, de elvégzi a konyhakerti munkákat, udvarseprést, cipőtisztítást is. Fizetése azonos a béresével.] Az intézőneg vót hűlöm mindönösse. Vizet hordani, mög a baromfi a szógálló dóga vót. - Az én uram vót a mindönös a főerdészné, Jánosunk a kocsis. L. udvaros

mindig mindétig hsz. ’megszakítás nélkül, állandóan, folytonosan’, rég. Mindétig röttögött a cselét, hogy kiannak rajta. - Mindétig montam: addig jár a korsó a kútra, mégétörik.Vö. SzegSz. II. 159. mindétig

minek mivoltja minek mivoltya Szőj. ’körülmény, tényállás, helyzet’. Akkor az embörmá látta minek mivoltyát, elizgolódot [elkészülődött] más here. [Ti. a cseléd ha kilátástalannak látta vhol a helyzetét, más majorba készült elszegődni.] - Mikor má láttuk minek mivoltyát, menekűtünk.

minél menné hsz. ’amennyivel, amilyen mértékben’. Menné vénnyebb, anná bolonygyabb.

MIR ~ ’betűszó - Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság’. Szoc. [A somogyi nyelvjárásban: bankosok. A XX. sz. első felében Somogybán, főleg az Eszterházy-uradalmak bérlői.]

miskárol miskárul, miskárull (-jjon) i. ’anyadisznót ivartalanít (állatorvos)’. Őkelme akkor miskárútatta a góbét. Be- fiokta hizónak, a malacot mög vötte drága péndzér. Vő. SzegSz. II. 162

mocskosmándó ~ mn. Szőj. piszkos, szutykos, (gyermek)’, gúny. Hogy néző ki mámök te mocskosmándó?

mocsoládé ~ fn. ’ingovány, láp, mocsár, süppedős sár’. Egész térdig süllettek a lovak a mocsoládéba.

módatlan ~ mn. ’ormótlan, formátlan’. De módatlan éc cipő ez! L. idomtalan. Vő. OrmSz. 382

monyas ~ mn. 1. ’(tyúk) tojós’. Hány vám máma monyas, számútad? 2. fn. ’mén, csődör’. [1945 után a falusi gazdáktól átvett szó. Korábban: csődör, mén.] Evezettem a kancát a monyashó. Vő. OrmSz. 384; ZsNyj. 147

monyasol monyasul, monyasull (monyasúsz, -ó, monyasújjon) i. ’ujjával a tyúk végbelébe nyúlva megtapogatja, hogy aznap tojik-e’. Monyasútam a tikokat. Má a gércék is kezdenek tojni. Vő. OrmSz. 384; ZsNyj. 147

mosdatott keresztanya mozsdatot körösztannya fn. birt. ’a zarándokhely forrásánál, kútjánál leányt, megmosdató személy (nő)’, rég. Nr. [Mária-zarándok- helyen volt szokás, hogy leány a számára kedves, idősebb ismerős asszonyt felkérte arra, hogy napfelkelte előtt mosdassa meg a zarándok forrásnál. Az illetőt később körösztanyámnak szólította és búcsúban ajándékot kapott tőle. Ha vkit meghívtak mozsdatott körösztanyának, az megtisztelést jelentett.] Hij mög engöm mozsdatot körösztanyádnak!

mosdóteknő mozsdóteknyő (-je, -jje) fn. ’arc-, kéz- és lábmosásra használt, kb 40-50 cm átmérőjű, egy darab fűz-, nyár-, v. hársfából vájt edény’. Halod-é? Ära nagyon vigyázott, ha este lábot mosott vagy mozsdózott abba ja mozsdóteknyőbe, akkor bedukta az ágy alá röggelig. Nem öntötte jám ki az udvara a világér se. Mer aszonták, hogy akkor a szépasszonyok mögrontyák a lábára, mök hát mázs betekséggye is lőhet.

mosogató lány ~ (-nya) fn. L. kézilány ua.

M

180