Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
L lesped ~ (-ók, lespecc, -ő, -öl, lespegy- gyön) i. ’tétlenkedik’, rossz. Egész nap lesped, vári ükét... - It lespödök egész nap, nem csinyállok semmit. Vő. OrmSz. 350 lespedt szájú lespec’száju mn. 1. ’le- fittyent ajkú’, gúny. Mit tátoksz te lespec’száju? 2. ’tátottszáju’. Vő. OrmSz. 350 lesz lössz (-ök, -ő, -öl, lögyünk, lösztök, lösznek) i. ’létezni fog’. Mink nem lögyünk ottan. - Tés ot lösző? Vő. OrmSz. 350; SzegSz. II. 40 leszakít lészakiszt (lészakicc, -ó, lésza- kiccson) i. ’letép’. Valaki lészakisztotta a drótot. - Ész szál vót csak a rózsán, ászt is leszakisztották. L. szakít letesz létösz (-ök, -ő, -öl, létögyön) i. 1. ’magánál alacsonyabb rendűnek tart, megvet vkit’. 2. ’szóban gyaláz, lebecsül’. Szögén cselédöt mindönhun létötték. - Bizan, még a pógár [falusi paraszt] is létötte a cselédöt. Nagyonn is. Szép lánnak köllöt lönni, ha faluhére évittek (férjhez) écs cselédlánt. Annak hire vót. - Annyirán létöszitök az Illés Jancsit, peddigjót akart. Hászhelet akart osztani szöröncsétlen feje a cselédöknek. Mid gondútok, az urak ászt engették?Mök köllötöd bukni neki. letett pénz létöt péndz (-e, -ük) fn. ’megtakarított, későbbi célokra félretett pénz’. Cselédökneg hangba létött péndze nem vót. Netalán tán pár pöngő vaty korona, ha mégis elöaggya magát valami. Ajis a házná... letett ruha létöt ruha fn. ’használt ruha’. Régön nem vót pénzünk a pusztán, létöt ruhád vöttünk. L. kéz alatt létezik létözik (-ök, -ő, -öl, létözzön) i. 1. ’van’. Ujj an nem létözik. - Létözik ujjan a máji világba? 2. ’élni’. Csak ut tudott a cselét kicsit létözni, ha tartót jószágot. lettje-voltja löttye-vóttya Szőj. Vmi- nek kezdete és vége, lényege, mibenléte’. Tudom én a cselédélet löttyid-vóttyát, abba születtem. - Az akkor émonta löttyid- vóttyát, mi történt. letöri a szarvát letöri a szarvát Szőj. ’vkinek a nem kívánatos magatartását, hatalmát vmilyen állapotát visszaszorítja, v. megszünteti’. Addig dicseködött, még a többi lé nem törte a szarvát. - Mikor má közelöttek az oroszok, létörött az intéző szarva. - Ük még akartag vóna ám kapaszkonni [ti. újra lábra állni], de a demográcijába adddig-addig, még létörték az urak szarvát. létrejön létregyün (létregyüjök, létre- gyüvök, létregyüsz, létregyüjő, létregyüjjön) i. 1. ’vmi létesül, megvalósul’. Létregyütt akkor ém malom. - Éggy egész ujj ucca gyüt létre ára. 2. ’magához tér’. Ha az akasztott embör létregyün, asz monygya, hogy az ördögök közé vótak hozzá. Aszonygya: gyütt az ördög, osztón vazsvillával szurkáta a szómét. - Mikor kicsit má létregyüttem (az ijedtségtől), láttam, hogy nem bánt [ti. a kutya]. - Jóba nem bírom a szagot. Az ibafaji templomba, ha émöntem, töpször valósággá elájútam. Úgy vittek ki, hogy ék kicsit létregyüttem. Vö. SzegSz. II. 43; ZsNyj. 126 levél ~ fn. 1. ’szerződés, mely a cseléd kötelességeit és munkabérét tartalmazza’. csld. fám. elav. Akkor az az intéző a levelibe bevötte, hoty a bérös köteles szántóbujtárt álittani [a cseléd]. 2. ’írás, melyben a cseléd munkaviszonyát felmondják, az elbocsátást közlik’. Mikor má gyütt az üdőfőmondás [szerződés megújításának napja, febr. 23], röttögött a cselét, hoty kiaggyák a levelit. - Gondúta má, hogy mökkapi a levelit. L. bér-, cseléd-, felmondó-, elbocsátólevél leveles ~ (-ök, -se) fn. ’a fákról lehullott száraz levél, erdei avar’. Az 165
