Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

L

órám a levelezsbe éveszött. - Disznóölőst jáccottunk há. A bolon gyerökök betakarták levelessé és möggyújtották. Majnem bennégötta Ián.

levelében van levelibe van Szój. o találta ki; valótlanságot állít’. Asz csak a te leveledbe van, hogy az egéz vározsba nem kapni szöget. - E mind az ü levelibe van, hogy nekik ev vót, mög av vót [ez volt, az volt],

lézeng léndzörög (léndzörgök, lénd- zörgő, léndzörgöl, léndzörög'gyön) i. 1. ’munka nélkül tekereg, ténfereg’. 2. ’betegségtől, éhségtől, fáradtságtól elgyengülve támolyog’. Annyira vót má, hogy allig léndzörgött. Vő. OrmSz. 348. lénzeleg

Li-Ii-li-li! ~ Lilikéjje-lilikéjje! msz. ’kislibát és kacsát hívogató szó’.

lícsány ~ lécsán mn. ’magasnövésű, nyúlánk (ember v. állat)’. Nr. [Eredetileg az I. Vh-ban megismert, Lika (Fiume) környékéről való, magasnövésű szerb népfajta elnevezése.] Nagy lécsány embör vót. - Lícsány kokasok. Vő. OrmSz. 351 lidérc ludvérc (-e,-ük) fn. ’mitikus, természetfeletti ártó lény’. Nr. [A zselici cselédség körében is több alakváltozata ismert: 1. Fekete tyúk tojásából kikelt örödöngős lény, aki gazdájának minden parancsát teljesíti. 2. Levegőben „nyomó- rúd” alakban repülő fényjelenség, amerre megy, szikraesőt „fosik” és tűzvészt okoz, stb.] Szenttamázsba (pusztán) méh kislán vótam, léégött a cselédól. Aszonták, a ludvérc fosta lé, azér gyullatt ki.

limbus ~ fn. ’pocsolya, mély mocsár’. Emerűt a klumpám [facipőm] a nagy limbuzsba.'Vö. SzegSz. II. 48; ZsNyj. 142 litya ~ ('-jja) fn. 1. ’fogócska gyj.’. Nr. [A gyerekek egy földre rajzolt körben állnak, ez a ház. A fogó v. litya mondókája

után mindenkinek ki kell szaladnia a körből. Akit a litya először megfog, az lesz a következő fogó. Ha valaki futás közben leguggol, azt tilos megfogni.] Jáccunk lityátl 2. ’a fogócska játékban a fogó (szereplő)’. Egér, egér ki a házba! Mazsgyüttem a kávéházbu. Aki ötre ki nemgyün, az lössz a litya! Nd.

lityáz ~ (-Ó, -oí) ’fogócskát játszik’. Mind van az az üres ház, ára lityásztak. [ti. a gyerekek],

lófrál ~ lófráll (lófrász, -ó, lófrájjon) i. ’csavarog’. Mámög lófrátá. A lecke mög marad. Adok máj né busujj [ti. verést]. L. kujtorog. Vő. OrmSz. 354; SzegSz. II. 54 lófogat ~ (-tya) fn. L. fogat lógerol lágerul, lógérull (lógérúsz, -ó, lógérújjon) i. ’cipelkedik’. Vám mitlógérúni, mire a sog zsákot főhordom apadásra.

lohál ~ loháll (lohász, -ó, lohájjon) i. ’mértéktelenül sokat iszik’. Mazs beteg. Mögloháta ászt a sog bort.

lohog ~ (-gyón) i. ’buzog (forrásban levő víz)’. Lohog a visz, forrászhatitok a tikot. Vő. OrmSz. 355

lóistálló ~ (-jja) fn. ’az uradalmi lovak elhelyezésére használt épület’. A lóistálló egyik részibe vótak az igáslovak, a jobbik felibe a parádéslovak, mök hát néhány hátasló... L. istálló

lomb ~ lam (-gya) fn. 1. ’a cirokseprő szakállszerű része’. Egészen évásott a lamgya [ti. a seprőé], 2. ’szőrbojt’. A báróné kutyájja úgy vót nyirvel, mind éggy oroszlán. Farka végém vót él lomb.

lómonyú szilva lómonyu szíva (-’jja, -’jjuk) fn. ’nagyszemű, kék szilva fajta, esetleg nagyméretű ringló fajta is’, csld. A szívást [ti. a szilváskertet] má kivákta ja bérlőuraság, de ja gyepűbe még mindig maratt néhány lómonyu szívafa. Am má asztán a pusztaji gyerököké lőtt.

166