Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

1,1

tási ismereteket is nyújtottak. A pusztai gyermekek szinte egyáltalán nem vettek részt az effajta iskolában, mivel hellyel-közzel csak 1-2 v. 3-4 osztályt jártak ki,azonkívül 12 éves koruk után az uradalom már önálló kenyérkereső munkára (bojtárkodás, napszám stb.) kötelezte őket.] Ritka vót, mintán is, hoty hat osztált kijártam. Akkor, ha vót ismétlő iskola, évönte télüdőbe kéccör talán, ha vótunk ketten, hárman? Napszámba jártunk, nem ám, hogy ismétlő iskola! Ki kérte számon az urodalmon?

ispán ~ (ispánnya) fn. ’1930-ig uradalmi tisztségviselő, rangban az intéző után következik, mezőgazdasági szakközép- iskolával rendelkezik, kisebb pusztákon, ahol nincs intéző az elsőszámú gazdasági irányító és vezető’. Szoc. [Megszólítása: Ispán úr! Úrnak számított, havonta pénzben fizették, de nagyobb mennyiségű terményt is kapott. Külön cselédje és szolgálója volt. A földjét a cselédek munkálták. A cselédekkel nem vállalt közösséget.] Az ispán má tartotta magád valakinek. Ki, ha nem ü!Vö. SzegSz. I. 641

istálló ~ (-jja) fn. ’szarvasmarha és ló elhelyezésére, bekötésére, tartására alkalmas zárt épület, etető jászollal és sa- roglyával’. A rőndözs gazdaságokba külöm vót istállója a lovaknak, az ökröknek és a fejősmarháknak, mök hát külömb a cselédjószágnak. L. lóistálló, ököristálló, csiraistálló, cselédistálló

istállós marha ~ (’-jja) fn. ’istállóban tartott, legelőre nem járó szarvasmarha’. A kaposi [kaposvári] vásárba istállósmarhág vótak. Szigedbe [Szigetváron] mök kijárók. - Amöllik jobbára istállósmarha vót, annak papuccsá vót [hosszúra nőtt a körme]. Ászt nem vötte mög a cseléd, mer an nem át a fókáhó [falkához].

istállóztatás istállósztatás fn. ’a szarvasmarhák istállóban történő nevelése és tartása’, kny.

istenátkozta tüske istenátkoszta tüske fn. ’(Gleditschia tracanthos)’. ...fog'gyak éggy istenátkoszta tüskét és csak annyit faraggyak lé róla, hogy a kezemet né szurgya. Vő. OrmSz. 256

isten érdeme isten érdöme fn. Szőj. ’isten csodája’. Mi isten érdöme ez? - Az isten érdöme se győzi péndzé.

isten gyereke isten gyeröke fn. Szőj. ’az ember’. Az isten gyeröke látott ijjent. Sémmi sé ölég neki.

isten haragja isten harag'gya fn. ’villám’. Nr. [A villámot vihar esetén isten haragjának mondják, nehogy agyonsújtsa azt, aki a villám szót kimondja.] A naty tőfába belevágott az isten harag'gya.

isten kalácsa istenkaláccsa fn. ’hold (égitest)’, gyny. Látod? Szépön süt az istenkaláccsa.

isten káposztája istenkábosztájja fn. ’fejbe nem boruló káposzta, takarmány- káposzta féle, melynek szétágaznak a levelei’. Ujjan a hajad, mind az istenkábosztájja. Szh.

isten tehene ~ fn. közönséges nünü- ke (Meloe proscarabeus)’.

isten világában isten világába hsz. Szőj. ’távoli, ismeretlen helyen’, rossz. Hun az isten világába jártok?

istráng istráng (-gya) fn. ’lószerszám része, a hámot a hámfával összekötő kötél’. Vő. OrmSz. 256; SzegSz. I. 644 iszkingyór iszkinygyór msz. ’futás, iszkiri, lódulj, gyorsan kotródj’. Iszkinygyór iskolába! - Iszkinygyór! A tehén észalatt.

iszkiri ’futás, gyors eliramlás’. (iszkiri < cigány)

127