Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

iszterje üsztörgye f-jje, jjük) fn. ’eresz, az épület tetejének alsó széle, ahol az eső lecsepeg’. Má csöpög az üsztörgye (ti. az ereszen lógó jégcsapok), lassan ta- vaszodik. - Az urak nem is akarták, hogy az a cselét tanújjon talán. Aszonták, ölég, ha annyi esze van, hotyha esik, az üsztörgye alá álion. - Ászt mongyák, hogy a könyeret addik köll dagasztani, amég nem csöpög az üsztörgye. (Vagyis, amig a dagasztó asz- szony homloka meg nem izzad.)

itatás ~ (-sa) fn. ’az állatok itatásának ideje’. Szoc. [A majorban beosztás szerint mentek a kútra itatni a béresek, kocsisok és cselédmarhákkal az asszonyok.] Itatáshol készűtek lám a bérösök. Em mög mérges ökör vöt. Köllöd vele vigyázni. Vő. OrmSz. 257

itatóvályu itatóválu (-)ja, -jjuk) fn. ’szarvasmarha, ló itatására alkalmas, egy fatörzsből kivájt, akár 5-6 m hosszú, 40- 50 cm széles vályú’. A ló nagyon kényös az itatóválura. Ha valaki belemosakszik,

vagy állott a víz, a ló nem iszik, de nem ám! - Téli üdőbe a szarvasjószágot kéccör eresztötték itatóválura. Röggé mög este. Nyáron háromszor, mer a délőn izs vót itatás. L. vályú, disznóvályu

ivadék (-tya) fn. ’ember v. állat utóda’. Semmiféle ivadéktya nem vád gazdag. - Mindön ivadéktya pásztorembör vót. Vő. OrmSz. 258; SzegSz. I. 646; ZsNyj. 124 ízben izromba hsz. 1. esetben’. Két izromba is jártam végette Kapozsba. - Több izromba is mökcsinyáta észt... 2. ’időszakban’. Két izromban izs vótam katona.

izgulódik izgolódik (izgolócc, -ó, -ol, izgológgyon) i. ’készülődik’. Látom a szomszédék is izgolónnak haza. - Akkor komám mink is izgolódunk haza. L. eliz- gulódik

izzasztó ~ (-jja) fn. ’lószerszám része, vastag filc, melyet a hátszíj alá tesznek, hogy fel ne törje a ló hátát’. Vő. OrmSz: 259