Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

Hő! ~ msz. ’lovat, ökröt megállító szó’. Vö. OrmSz. 240

Höhe! ~ msz. ’lovat, ökröt megállító szó’. Vö. OrmSz. 240; SzegSz. I. 615 hömpölyög hömbölög (hömbölgök, hömbölöksz, hömbölgő, hömbölög’gyön) i. 1. ’(víztömeg) széles hullámokat vetve, sodró erővel nyomul előre’. A rétekön hömbölgött a víz [árvíz], vitte a baglákat [szénaboglyákat]. 2. ’gurul, hempereg’. Hömbölög a macska a porba, mög’gyün az esső. Vö. ZsNyj.

höppögető ~ (-jje) fn. ’köcsögduda’. Nr. [Tejesköcsögre áztatott disznóhólyagot kötnek, közepébe egy nádszálat erősítenek. A nádszál vizes ujjal húzogatva, doromboló hangot ad.] Táncútunk höppögetőre is, ha nem vót más. Vöt uty, hoty két-három höppögető izs vót. Vö. OrmSz. 240. höbögő

Huja! ~ msz. ’a munkavezető e szóval adja meg az engedélyt a napszámosoknak, cselédeknek, summásoknak az étkezési időre, és ezzel jelzik a munka végét’. A gazda ékátotta magát: Huja! - Huja! Débe mög röggé is av vót a jelszó. Vö. SzegSz. I. 617

hunyorodik ~ (hunyorocc, -ó, -ol, hunyoroggyon) i. ’vki előtt meghunyászkodik, alázatosan meghúzza magát, megalázkodik’. Régön nagyon is mök köllöd bizan az urak élőt hunyoronni. L. meghu- nyorodik, sunyorodik

húnyott szemmel kumszömmé, kumszömmel hsz. ’behúnyt szemmel, csukott szemmel’. Ismerőm ászt a vidéköt Kardosfán [zselici puszta], kumszömmé étalánék. Vö. OrmSz. 333

hupalagos ~ mn. ’hepehupás’ Iszön nem is igön szeretőm ászt a fődet, mer nagyon hupalagos. Vö. OrmSz. 243

hurcolkodás hurcúkodás (-sa) fn. ’a cselédek költözése’, fn. Hurcúkodáskor ott át a gazda az istállóná. Mögmutatta: ez a te heled, am mög a tijed. A konyhába szinten úgy: itt te főző, ez a te heled. - Hurcúkodázsba az asszonyok ha vót, sunkát küjesztöttek [főztek], könyeret sütöttek ebédözs vékába. Mikor főpakútak [ti. a szekérre], a kerék nem láccot a mél sárbu. L. Szent György nap

huzamos part ~ fn. ’hosszasan, enyhén emelkedő hegyoldal’. Huzamos part az ára Sóvicának, ha terévé [teherrel] van az embör. L. meneteles

húzódik húzódik (huzócc, -ó, -ol, huzóggyon) i. ’vmilyen lábbelit a lábról levesz v. a lábra húz’. Mics csinyász má? Húzódok. L. fel-, lehuzódik

húzódozik huzákodik (huzákocc, -ó, -ol, huzákoggyon) i. ’vonakodik elfogadni, megtenni vmit’. Csak huzäkodott a gyerök, csak huzäkodott... - Mindék huzákodik, ha önni köll. - A cselédasszonyok huzákottak majnem ingyembe mönni napszámba. Vö. OrmSz. 246

Hücs be! Hüdzs be! msz. ’a disznót az ólba terelő szó’.

Hücs ki! ~ ’a disznót vhonnét kihajtó szó’. Hücs ki disznó a berögbü, csak a füle láccik! Nd. Vö. OrmSz. 247

hüvely hüjel (-ök, -gye) fn. ’babhüvely, borsóhüvely’. Észt évethetöd anyi. Szép hüjelgyei vannak [ti. a babnak].

hüs hüss 1. fn. ’árnyék’. Leütünk a hüzsbe ebédűni. 2. mn. ’hűvös’. Mökfujta ja húsz szél a hátomat.

hüsül hüssül, hüssüll (-ő, hüssűjjön) i. ’hűvösödik’. Estére azér hüssül az iidő, ékel a kabát. L. lehűsül. Vö. ZsNyj. 123

H

122