Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

H

Ha! ~ ’a hátsó ökörpárt balra terelő szó’.

háborog a gyomra Szőj. hányingere van’. Valami nem esöttjó. Háborog a gyomrom. - Ha érzöm a birkafaggyu szagát, röktön háborog a gyomrom.

habospántlika ~ ('-jja) fn. ’márvá- nyossan csillogó selyemszalag’. Nr. Az én üdőmbe habospántlikával kötöttünk mög a kötént, innepön ellü szép hosszan lógott. Kicsid balra, ódávást. - A komatálon vöt rózsafánk, narancs, himöstojás, pálinka..., égy liter bor, azon fonyot kalács mök habospántlika.

had ~ (-a) fn. ’család, vérségi rokonság’. Abba ja Szemmártomba (Szentmár- ton-pusztán) akkoriba jobban mind a Jusics-had vót cseléd.

hadiasszony hadiasszon (-nya) fn. ’feleség, kinek férje a háborúban katona’. Vótunk többeken hadiasszonyok. - Hadiasszonyok nótája vót a kocsmába: Húzd rá cigány, kapom a segélt, Isten az uramat haza né segéd! csip. Vö. SzegSz. I. 543 Hadd nézzem! Had ném! Han némi Szőj. ’Engedd megnéznem!’. Na, had ném, mit tud a sok csavajdék? - Han ném, mennyi liszd vám még? L. Hadd látom!

hajadonfőtt hajadomjén, hajomfén hsz. ’fedetlen fejjel, sapka, kalap, kendő nélkül’. Mámök hajomfém mész ki! Máj mökfázó. - Asszonnak hajomfén? Kiszóták vóna a világbu. Még a kórházba sé töttem lé. De nem ám! - így mönnyek talán, hajadomfén? Add a kalapomat! Vö. OrmSz. 207; SzegSz. I. 545. haja- donfejt

hajaz ~ (-ó, -zon) i. 1. ’fésülködés közben a hajat elszórja’. Ot hajazó az éténé? - Nem akarok mastat hajazni. 2. ’gabonás kazal tetejét befejezi’. Nr. [A gabonás kazlat, asztagot úgy rakják össze, hogy az alaptól fölfelé kb. közepéig kifelé szélesedik, s a kévék töve kifelé van. A közepétől fokozatosan, gúlaszerűen keskenyedik úgy, hogy a kévék kalászos részét hagyják kívül, ferdén lefelé fektetve. A kalászok, mint a lesimított haj, úgy borítják a kazal tetejét. A kazal tetejét befejező ember hajaz] Han ném, hoty tucc hajazni?-Iszom má hajazik a kazát. Vö. SzegSz. 1.546; ZsNyj. 113 hajazás ~ (-sa) fn. ’a gabonás kazal teteje’. Nr. [A gabonás kazal gúlaalakú tetejét úgy rakják, hogy akévékkalászos része kívülről fedi a kazalt. Ezt a részét hajazás- nakhívják.] A hajazástmá el is masináták. Déré kévé májó éverték(e lcsépelték) a hajózást. Vö. OrmSz. 207; SzegSz. I. 546. hajazat; ZsNyj. 113

hajdú hajdú (-jja) fn. ’uradalmi elsőcseléd’. Szoc. [Rangban a majorgazda után következett, nagyobb pusztában a mezei napszámosok és fogatosok munkáját ellenőrizte, igásállata, kocsija v. szekere nem volt. Kisebb pusztán, ahol majorgazda nem volt, ott a hajdú irányította a gazdasági munkát. Fizetése 1 hold földdel, 4 q gabonával több volt, mint a béresé.] Korcsámba (Korcsány-puszta) nem vád gazda. Ot csak hajdú vót, a Kerti Jancsinak az aptya é. L. béreshajdú, botosbéres, öregbéres. Vö. OrmSz. 208 hajkurász hajkurál, hajkuráll (-ó, hajkurájjon) i. ’(személyt, állatot, jószágot)

111