Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
H zaklat, feleslegesen v. eredménytelenül hajszol’. Sokat hajkuráták a csöndérög, de nem derűt ki soha. - Egész nap hajkurálli a jószágot. - Akislány mögin hajkurálli a pici zsibákat [kislibákat]. Vő. OrmSz. 209 hajlat ~ (-tya) fn. ’lejtő alja, sekélyebb völgy, mélyedés’. A mi szőllőnk jobbára má a hajiadba van. - Lenn a hajiadba kaptuk a kendörfődet. Vő. SzegSz. I. 547 hajlotthátú hajtotthátu mn. görnyedt, görbehátú’. Vö. OrmSz. 211 hajszás ~ mn. ’jobboldali ökör v. ló’. Rácsapott a hajszás ökör farára... Nd. - Lesántút a hajszás lovam, a pej. hajt ~ (-d, -ol, hajcson, hajcsanak) ts.i. 1. ’állatot, nyájat maga előtt (legelőre, haza, vásárra) terel’. Hajt a kanász, erezd ki ja disznókat! - Hallom, hajt a csordás. 2. ’lovat befogva a szokásosnál erősebb tempóban dolgoztat’. Gyütt az üdő, hajtottam a lovakat. - Hajcs János, érgyük utón a másik hintát! L. meghajt hajtás ~ (-ssa) fn. 1. ’terelés, az állatok legelőre való kihajtása’. Ere föl ü mönt hajtani, mink a hajtás előtt akartunk elhajtani ükét [ti. a disznókat a piacra]. 2. ’réten a szénarendekből nagyobb, hosz- szanti csomókba összegyűjtött, de még boglyába össze nem rakott szénacsomó’. [Rendeltetése az, hogy tovább száradjon, de ha eső jön, könnyen lehessen boglyába összerakni.] Hajtázsba van a sargyu. Ha gyün az esső csak összedobgyuk. - Azon a felin mögin lössz éty hajtás. Lössz am mék három bagla. Vö. SzegSz. 1.550 hajtott ház ~ fn. ’L-alaku épület’. A gazdák sfáboknak mind naty hajtőt házug vót. hál hálál (halász, -ó, -jjon) i. ’vhol alvással tölti az éjszakát, vhol alszik’. Tizenkét fijókos natypajta vót Szentamázsba. Abba hálátok, mög az istállógba a messzirevaló bérösök. - Nyáron az aratók kin hálátak a kepék tüjjibe. Vö. OrmSz. 211. hálál; ZsNyj. 114. hálál halágy ~ fn. ’a halastó árokszerűen mélyebbre ásott medre, ahol télen összegyűlnek a halak’. Aszonygya neköm: Tudod mit? Mökföröggyünk. Nem gondútunk mink, hogy halágy od van röktön a part szélin. Ez a Jóska mög bele. Allikság, bele nemfulatt. Hála Isten! Hálá Isten! Szój. Háld Istennek! ’hálálkodás vminek a befejezésekor v. vmilyen állapot miatt’. Hálá Isten hazaértünk! - Mára befejesztük hálá Isten! - Hogy jó órába monygyam: Hálá Isten möggyógyútam! - Ujjam, mind a falu végén a hálá isten [ti. nem ér semmit], Szh. hálás ~ hállás (-sa) fn. ’megszállás, idegen helyen való éjszakai alvás’. Szigedbe hirözsvótakatalinivásár. Kaposkörnyékibü égyüttek hálásra. - Ha messzirevaló cselét hurcúkodott, a szekerezsbéröst hálásra kütték.Vö. OrmSz. 211; SzegSz. 1.554 halastó ~ (-jja) fn. ’haltenyésztés céljára mesterségesen készített tó’. Sanyi bácsi vót az intéző..., az át a halastóná. Vö. OrmSz. 211 halász ~ (-sza) fn. ’uradalmi cseléd, aki a halastavak gondozását végzi, a halászatot irányítja, őrzi a tavakat’. Szoc. [A ragadozó madarak irtásához fegyverviselési engedélyt kapott, azonkívül hosszú- nyelű baltát hordott magával. A béresnél rangosabb, Vi hold földdel több illetményt kapott.] Halász vadász madarász, üres tarisznyába vatorász [ti. szegényen él]. Sz. Vö. OrmSz. 211; SzegSz. I. 554 halom ~ ksz. ’hanem’, rég. Nem kő messzi mönni, halom itt is látni, hogy főlöndűtek a népek. - Nem is ténnap, halom ténnapelőt történödött. - Tés asszondod: Jó van! Halom id vám más hiba is. Vö. OrmSz. 213 112
