Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
A szótár elkészítésének indítékai
A szótár elkészítésének indítékai A jelen szótár egy letűnt világnak, eltűnt társadalmi rétegnek, az uradalmi cselédeknek, jelesül a zselicségi uradalmi cselédeknek sajátos szavait tartalmazza. Azaz a szótárba a magyar szókészletnek a társadalmi rétegződés szerint, egyszersmind pedig területi alapon elkülönülő meghatározott speciális szavai kerültek be. Ily módon ez a szótár a regionális szótár és a szakszótár sajátos ötvözete. A szótár címével ezt a tényt kívántam pontosan kifejezni. Zselic vagy Zselicség megnevezés-e a helyes? Egyetlen tájegységünk, amelynek neve mindkét változatban használatos és elfogadott. A hivatalosabb változatban (pl. térképeken v. helységnevek esetében, mint Zselickislak) a Zselic használatos. Néprajzi, szociológiai, kulturális stb. tanulmányok inkább a Zselicség formát használják, mint pl. Nyíri Antal (A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása c. kötetében, de előfordul, hogy egy tanulmányon belül felváltva mindkettőt alkalmazzák. Tekintve, hogy kötetünkben több puszta népének nyelvjárásáról van szó, a szótár címében, majd a továbbiakban is a szélesebben értelmezett Zselicség alakváltozatot tartottuk helyesnek, ám alkalmasint szinonimaként Zselic is előfordul.) A zselicségi cselédszótár láttán óhatatlanul felmerül a kérdés: Nyíri Antal, Rónai Béla, Várkonyi Imre kitűnő nyelvészeti kiadványai (tájszótár, nyelvatlasz) után miért volt szükség e tájegységünk ö-ző nyelvjárásából újabb szótárt megjelentetni? A választ ebben a régióban egykoron nem kis létszámban jelenlévő -s eddig nem vizsgált- uradalmi cselédség történelmi szerepe, társadalmi elszigeteltsége, archaikus kultúrája, valamint foglalkozásánál fogva sajátos és eltűnőben lévő szakszókincse adja. A zselicségi uradalmi cselédszótárnak elsődleges célja, hogy az 1945-ben történelmileg véglegesen lezárult kapitalista nagybirtokrendszerrel együtt eltűnő uradalmi cselédség magyar szakszókincsét, bizonyos szempontból archaikus magyar nyelvjárását az utókornak átörökítse. Mint szerző 15 éves koromig magam is részese voltam az uradalmi cselédvilágnak. Ilyenképpen első természetes nyelvi közegem a zselici ö-ző nyelvjárás és a cselédvilág szakszókincse volt, minden későbbit ehhez viszonyítottam. A középiskolában még megszégyenítve csodálkoztam rá a köznyelv és a nyelvjárás közti különbözőségekre, majd az ELTE magyar nyelvészeti tanszékén - kiváltképpen H. Bottyánfy Éva ösztönzésére és segítségével - tudatosan vállaltam a régió nyelvészeti jelenségeinek behatóbb kutatását. Az 1960-as években ennek alapján készítettem el egyetemi doktori disszertációm, amit 1971-ben Benkő Loránd, Ortutay Gyula, Hadrovics László „summa cum laude” értékelve, kiadásra is javasoltak. Az 1970-es években azonban ehhez sem további szakmai, sem politikai támogatást nem kapván, a szándék zsákutcába jutott. A megjelentetés gondolata csak több évtizeddel később, a Puszták népe a Zselicben c. cselédmonográfia megjelenése alapján 2006-ban Kiss Jenő ösztönzésére merült fel ismét. Az egyes nyelvi jelenségek, proverbiumok füzetben történő alkalmi feljegyzései már az 1950-es évek elején elkezdődtek. Tervszerű magnetofonos szövegrögzítésekre az 1960-as években került sor. Ez idő tájt a gyűjtést népzenei és más folklór értékekre, majd szociológiai jelenségek 8
