Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

E, E

törvény írta elő’. Még én kislán vótam az eső háború előtt, má akkor izs vótak ellemi iskolák, de ja pusztákon nem jártak nagyon a gyerökök, mer messzi vót, lábbeli, ruházat nem vót, mim mast. Szégyön vagy nem, de mink a huszas évegbe vótunk iskolakötelessek, ellemibe, de csak hellé- közzé jártam en is, hat év alatt három osztált? Azér irni-óvasni möktanútam, amennyi neköm köll. - Aranyozs vót a cselédnek, ha ja pusztán iskola izs vót. Igön ám, híjába vót törvén, hoty hát ellemibe! Ha kinyütt a tüske a búzába, az urodalom kiröndűte a gyerököket. Gyerünk tüskét bökönni, nem án tanúni!

elfásul éfásul, éfásull (éfásusz, -ó, éfásújjon) i. ’megdermed, megmerevedik (a kihűlő emberi test, sült v. főtt burgonya)’. Éfásút a kezem a hidektü. - Éfásull a krumpli. Mér nem gyüttök hád vacsorám má? L. megfásul. Vö. OrmSz. 147. fásul elfecsérel éföcsékül, éföcséküll (éföcsé- kűsz, -ő, éföcsékűjjön) i. ’vmely értéket, főleg pénzt haszontalan dologra költ, elpazarol’. Nem számított annak a péndz. Eföcsékűte. L. fecsérel

elfér étér (-ök, -ő, -öl, -gyön) i. ’elegendő hely van a számára, megfér vhol’. Etérünk mink itt is. Né hozzon másik széköt! - Régön a cselétházná ész szobába három család is lakott. Mégis étértünk. L. fér, megfér

elfog éfog (-gya) i. ’megtermékenyül’. Éfokta aló a csikót. - Efokta a malacot. L. megvall. Vö. OrmSz. 161. fog

elgyarlósodik égyarlósodik (égyarló- socc, -ó, égyarlósoggyon) i. ’gyarló állapotba kerül, tönkremegy’. Vótak ujjam puszták, ami nagyon égyarlósodott. Oda mék cselédöt sé kaptak igön. - Aki talán nem kapót helet [munkahelyet] émönd Gálosra [Gálosfa község], mög Tódvárosra

[Kistótváros]. Ezök igön égyarlósottak. De úgy ámfijam, hogy az ágy lába belemönt a fődbe, ujjam vizes lakást kapott. L. szorult puszta

elhagyatott éhagyatott mn. 1. ’elhanyagolt, magárahagyott’. Tuggya isten? Mast ujj an éhagy atott hellöttaza Márcodó [Márcadó-puszta]. 2. ’nyomorúságos, szegény’. Tuggya, mi cselédög vótunk, mög engöm szél is ért [agyvérzése volt], azé vagyunk ijjen éhagyatottak. Vö. OrmSz. 123 elhal éhal (éhász, -ó, -jjon) i. 1. ’régebbi időben meghalt’. Mikor az öregök éhátak, rájuk maratt ez a ház. 2. ’elájul’. Éccére csak éhát mellettem. Hama-hama kizs vizet rá...! L. elalél

elhány éhány (éhánnya) i. ’az anyadisznó idő előtt szül, elvetél, abortál’ Úgy mögdopta ja Siskát [emse neve] éhánta ja malaccát. Nd. - Kéccör-háromszor éhánta a malacot, befoktam én hízónak. L. eldob élhetetlen éhetetlen mn. ’haszonleső, semmirekellő, haszontalan’. Ronda éhetetlen éggy embör, csak lesi hunnaj gyün a haszon. Vö. OrmSz. 123

elhúzódik éhuzákodik, i. 1. ’vmi elől fedett helyre vonul, meghúzódik’. Ha gyütt az esső, éhuzákottung valami pajtafélébe. 2. ’vmitől távol tartja magát’. Ha ja dógot köl möktönni, ükelme szépön éhuzákodik. Vö. OrmSz. 245. húz; SzegSz. I. 336. elhúzódik

elizgulódik elizgolódik (elizgolócc, -ó, -ol, elizgológgyon) i. ’szedelőszködik, útra készülődik’. Elizgulóggyunk haza. L. iz- gulódik

elkalamol ékalamul, ékalamull (éka- lamúsz, -ó, ékalamújjon) i. ’olyan helyen jár, tesz vmit, ahol kár keletkezik’. Há kalamútá é? Be ja búzába. - Nem ékalamútak [ti. malacok] a Reményijék kertyébe?

81