Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

E,É

elkelel ékeld ts. i. ’bottal megdob’. Ékeléte a lábát a libának. Ben járt az árpába.

elkerít ékeritt ts. i. 1. ’káromkodva szid’. Na én akkor ékeritöttem neki: Az anyád ere mögáraWö. OrmSz. 295. kerít elkóborol ékóbolog (ékobolgok, ékó- boloksz, ékóbolgó, ékóbologgyon) i. 1. ’eltéved, nem találja az otthonát’. Nem- hijába monggyák: Banga birka. Ékóbolog, nem talá haza. 2. ’elcsavarog’. Mindég ékobolog a valaga után. L. kóborol

elkókányol ékókányul, ékókányull (ékókányúsz, -ó, ékókányújjon) i. ’bottal ver (embert, állatot)’. Jó ékókányúták. Köllött ez neki? L. kókányol

elkoszpitol ékoszpitul, ékoszpitull (ékoszpitúsz, -ó, ékoszpitujjon) i. ’lábbeli talpát elkoptat’, rossz. Észt a kis cipőt addig-addik csak ékoszpitútam.

elkosztat ékosztat (ékosztacc, -ó, -ol, ékosztasson) i. ’cipőt csoszogó járással elkoptat’, rossz. Ékosztatta az uj cipőjjit, mer trappul egész nap. L. kosztat

elkötöz ~ ékötöz (-ő, -öl) i. ’a munka elől elszökik, elillan’, tréf. Ékötözött a Ián haza. - Elkötözött a cigánygyerök bizan. L. kötöz. Vö. OrmSz. 329. kötöz; ZsNyj. 138

elkövetkezik ékövetközik (-ok, -ő, -öl, -zön) i. ’elbúcsúzik, elköszön’. Edös öcsém [húgom], akkor mink mast ékövetközzünk. Este lösz mire hazaérünk. Vö. OrmSz. 336 elkudal ékudal, ékudall (ékudüsz, -ló, ékudájjon) i. ’elhordja magát, elmenekül’, fám. Ékudátak. Kiraktam vóna ükét tótrózsára. [Ti. ha elérte volna, cifrán megverte volna őket.] Vö. OrmSz. 331. kudal ellamol élamul, élamull (élamúsz, -ó, élamújjon) i. ’gondatlanul, hanyagul használ, tönkretesz (ruhát)’. Elamúta a szép kabátot. L. lamo

ellazsnakol élazsnakul, élazsnakull (élazsnakúsz, -ó, -jjon) i. ’megver’. Mikor hát neköm az asszon szót, élazsnakútam [ti. gyereket], nem nyútasz többet máséhó. L. lazsnakol. Vö. OrmSz. 344. lazsnakol; SzegSz. I. 342

ellel élő, ellő, élöl ts. i. ’kileli a hideg’. Előtt a hideg. Mögbetegszök. L. kilel. Vö. OrmSz. 346. lel

ellen ~ hsz. ’vmin át, keresztül, által, vminek az irányában’, rég. Möntem én a mezők ellen igyenöst. - Elindútam a város ellen. Vö. OrmSz. 123; SzegSz. I. 343 ellenőr ~ fn. 1. ’gyakorló gazdatiszt az uradalomban’, hiv. Szoc. [Agrárfőiskolát végzett fiatal, az intéző munkáját segítő kezdő gazdatiszt. Úrnak számított, a cselédnek parancsolt.] Abba jaz üdőbe a márcodói Müller intéző fija vót Szemmártomba ellenőr. 2. ’a háborús időkben a cséplőgép mellé államilag kirendelt személy, aki a cséplést ellenőrizte’.

ellépol élépul, élépull (élépúsz, -ó, élépújjon) i. ’életveszélyesen megver, ütlegel (főként fejen) ’.Amit keresőt mökkap- ta. Jó élépúták. L. meglépd

eleség ~ (-gye) fn. ’takarmány, állati élelem’. Az éty hót kukorica nem vót ölég eleségnek ujjájig. Esetleg ahun töp komvencijó vót.

elletés ~ (-sök, -se) fn. ’az uradalmi anyasertések ellésének ideje’. Szoc. [Az uradalmi sertések kétszer fialtak egy évben. Az anyasertéseket egyidőben engedték össze az apaállatokkal, és azok többé kevésbé egy időben ellettek. így a malacokat egyszerre tudták nevelni.] Vö. OrmSz. 124. ellés

ellető ~ (-jje) fn. ’hosszú, többreke- szes zárt ól, melyben az uradalmi anyadisznók külön-külön zárva ellenek’. Abba a régijekbe még vót úgy, hogy kárósól

82