Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

E,É

kutyát. -Ébucsusztattam én a cigánasszont. Nem gyün a tájékunkra többet.

elcsimel écsimel, écsimell ts. i. elcsen, ellop’, fám. Écsiméték a pénct a zsebömbü. Éggy egéz borgyu árát. L. megcsimel elcsiszál écsiszál, écsiszáll (écsiszász, -ó, écsiszájjon) i. ’kiömlött folyadékot letöröl, elken (asztalon, földön)’. Ha kiburi- tottad a vizet, más csiszád is é! L. csiszál eldob édob (-gya) i. ’tehén v. anyadisznó a rendes szülési idő előtt ellik, elvetél’. Édopta a malaccát mögen a gäbe. - Nem vöt hozzá szöröncsénk, tehenem édopta a borgyut. L. elhány

eldolmányol édómányul, édómányull ts. i. ’elver’. El-édómányúta pejig [ti. a feleségét]. Jába vót. L. dolmányol

eldöcöl édöcül, édöcüll ts. i. ’(bölcsőben, teknőben, ölben) ringatva gyermeket elaltat’. Edöcűtem a picit [kisbabát], maraggyatok csöndbe! L. döcöl

elégség ölékség (-öt, ölékség’gye) fn. ’vminek elegendő, elégséges volta, ill. az a mennyiség, amely a szükségletet fedezi’. Fényé se tud ezöknek ölékségöt tönni. Vö. OrmSz. 120; SzegSz. I. 327

elégtelen öléktelen mn. 1. ’vmivel elégedetlen’. Ha valamöllik cseléd ölékte- lem vót talán a helivé, ászt titkúták üdőfő- mondásig [elbocsátás napjáig], mer akkor má üdőközbe főmontak neki [ti. a szerződés lejárta előtt bosszúból elküldték]. - Halli tésasszon, ez mindig ölektelen az étébe [ti. kevesli az ételt]. 2. ’kielégítetlen’. Nr. [Néphit szerint, ha a terhes asszony vmit enni v. inni kíván és nem jut hozzá, öléktelen lesz és megkívánt tárgy rajzolata v. jele anyajegy formájában a gyermek testén marad.] Hát ugye, valamikor asz tartották, hogy möllik asszon öléktelen, annak löz gyelös a gyeröke. Én is uj jártam déttójaz ésővé... Vö. SzegSz. 1.327

elegyes egyelös mn. ’különböző, vegyes tulajdonságú, vminek a keveréke’. Mind egyelössek a tiktyajim. - A gúlába fijam étyfajta jószág van, a csorda má egyelös. Van benne tehén, üsző, borgyu... Azér a cselédöknek nem gulássa vót, hanem csordássá. L. egyel-begyel, kevert. Vö. OrmSz. 122; ZsNyj. 95. elegyesen, keveresen

elegyít egyelitt (-ok, egyelicc, -ő, -öl, egyeliccsön) i. ’kever’. Neköm erős a bor. Egyelitöttem hozzá kizs vizet.

él-e, hal-e él-é, hal-é Szőj. ’nem tudja vájjon él-e még’. [Gyakran használt beszédfordulat, ha rég nem látott ember kerül szóba.] Nem tóm [tudom] az a Bikás Téra él-é, hal-é? Av vót jó nótás.

elél eléll ts. i. 1. ’egy bizonyos határig tart az élete’. Eléll am még kilencfen évig is. 2. vki vagyonát teljesen elherdálja, kihasználja’. Amijje vót, ászt a rokonnyaji eléték, azutám mög böcsület má nem lőtt. 3. ’szopással vmilyen állat erejét legyengíti’. Csoda ha sován? Az a sok malac eléte. Vö. SzegSz. I. 328

elélt (Csak múlt időben.) elét i. ’végelgyengülésben kimúlt, meghalt’, hiv. ritk. [A falusi halottkém, az öregségben meghalt emberek halotti leletére - ha nem volt szembetűnő a halál oka - azt írta, a halál oka: elélt. Széleskörű használatban nem volt.]

elemberesedik elembörösödik (-ök, elembörösöcc, -ő, -öl, elembörösöggyön) i. ’megférfiasodik’. Aliig ismertem má mög. Egész elembörösödött. L. megemberesedik elévül ~ elévüli i. ’elavul, idejét múlja’. Keresköthetnek [kereshetik az igazságot] má, elévűt régön.

elemi ellemi ('-je, jjük) fn. ’a XX. sz. első felében létező, 6 osztályos alapfokú iskolarendszer, amelynek az elvégzését

80