Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
D ták a fát. Dépótu az állomásik pámvádlivü [kisvasúti szállítókocsival]. Az erdőrü a depóig a robotos kocsik közelítötték le ja röngöt. derék derék (-tya) fn. ’több lakott helyet összekötő, gondozott kocsiút’. Kapostu, Szigedvárig vezetött a hárságyi derék. Asszongyák, nem vót rajt éggyetlen hit [híd] se. - A hárságyi derékon járt égy elátkozot pap. Én is láttam sokszor. L. de- rékút. Vö. OrmSz. 99 derekút dérékut (-tya) fn. ’több lakott helyet összekötő, gondozott kocsiút’. Od böktek a szarvasok a lukafaji dérékut mellett. L. derék. Vö. OrmSz. 99 derestörvény ~ törvén (-nye, -nyük) fn. ’a sajtóban ezen a címen elhíresült 1907. évi cselédtörvény, amely megengedi, hogy a munkáltató uradalom cselédjeivel szemben testi fenyítést is alkalmazzon’. hiv. deszkáskocsi dészkás kocsi (-jja) fn. ’kétoldalt deszkával megasított kocsi’. Krumpli és kukorica szállításkor alkalmazzák, hogy több férjen a kocsira. Ha jó vót az a cselétfőd, möktermöt rajt kéd dészkás kocsi kukorica is. L. kocsi deszkatyúkól deszkatikól (-gya) fn. ’maradék deszkából összetákolt baromfiól’. Mindön cselédnek vót éty deszkatikólgya, ha nem izs vót ujjanjó mind afőttikól, mert készűt ára, ha hurcúkonni kall, lögyön mibe a baromfijját vinni. L. földtyúkól dévajság ~ fn. 1. ’rosszaság’. Az a nagy dévajság! Asz kő csak ennek [ti. a gyereknek], a lecke mög marad. 2. ’erkölcstelenség’. Vározsba mindég is nagyob vót a dévajság mim falun. L. pajkosság disznókereskedő disznókeresködő (-jje) fn. ’disznók vásárlásával és eladásával foglalkozó ember’. Szemmártom pusztába laktunk, elattunk mi ja sűdőket a Gajág Rozi néninek, aki disznókeresködő vót. disznóól ~ (-a) fn. ’a sertések elhelyezésére használt épület’. L. urasági ól, cselédól disznópiac disznópiharc (-a, -uk) fn. ’disznók árusítása hetipiac napján az e célra kijelöl helyen’. Nr. [Kaposváron és Szigetváron a disznópiac egybeesett a szokásos hetipiaccal. Helye a vásártér.] Anyámmal hat sűdőt hajtottunk a disznópiharcra. A pógár ügyé kocsin vitte ja jószágot, a cseléd mök hajtotta lábon. disznótartás ~ (-sa, -ssuk) fn. ’az uradalmi cseléd béréhez tartozó azon lehetőség, hogy az urasági legelőn egy anyadisznót tarhasson malacaival, hozzá való két óllal’. Úgy mondom mind igaz. Disznótartás a lektöp pusztán vót. De vótak helek, jobban a bérlőkné, hogy a cselétkanászt má ja cseléddé füzetteték mög. - Disznótartás nékün a cseléd fijam nem létöszhetöd vóna. Abbú vótkispéndze, zsirgya, könyérmellévalója. disznóvályu disznóválu (-jja, -jjuk) fn. ’sertés etetésére alkalmas, egy fatörzsből kivájt, 20-25 cm széles, 1-1,5 m hosz- szú vályú. A hurcukodáskor a disznóválut is vitte a cseléd a szekérön. - Észt a csökött malacot a többi leveri a váluru. L. vályú, itatóvályu dícsér dicsér (-ök, -ő, -öl, -gyön) i. 1. Vkit házastársnak ajánl, házasságot közvetít’. Edös szógám [gyerekem]! Dicsérök én néköd éj jóravaló lánt. 2. ’adásvételt közvetít’. Dicsérgyön neköm valami jó tehenet! 3. ’Dicsértessék a Jézus Krisztus!- sal köszön’. Amin hát émönt mellettem, dicsértem neki. Akkor av vót szokás. L. eldicsér. Vö. OrmSz. 100; ZsNyj. 94 dob dob (-gya) fn. ’cséplőgép hengerszerkezete, amely a kalászokból kicsépeli a magot’. Farkas Julcsa beleesött a dobba. Nd. Vö. OrmSz. 101; SzegSz. I. 286 74
