Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
D dobköteles dopköteles mn. egymást átfonó, két hullámos vonalból alakított hímes tojás motívum’. dóciné ládája dóci néni ládájja, dóciné ládájja Szőj. ’helymegjelölés, ha vmi a padlóra, földre esett, vagy a bútor alá került’, tréf. Hun a kalapom? A dóciné ládájjába. - Kerezsd a dóci néni ládájjába! Nr. [Ti. Dóci néni mindig dicsekedett, hogy milyen szép tulipános ládája van. Mikor elmentek hozzá, kiderült, hogy nincs is ládája. Mindene a földön hever.] Vö. SzegSz. I. 288. Dóciné dohányszínű dohánszünü mn. ’dohánybarna színű’. Vö. SzegSz. I. 290 dohányzacskó dohánacskó fn. ’kostök bőrből készült, rojtos szélű zacskó a pipadohány tárolására’. Nr. [A dohánacskó a számadópásztor egyik jelvénye is. Csipkés széle és a réz pipaszurkáló kilógott a bal zsebéből.] A dohánacskót kostögbü vagy macskábu csinyáták leginkább. Ki- sallangószták [kicsipkézték], az ity kilógott a zsebgyügbü. Valamikor av vót a pásztorembör dísze. Vö. SzegSz. I. 290 dologidő dologüdő (dologüdeje) fn. ’a mezei munka évadja’. A legnagyobb dologüdőbe gyüsz tés [te is]. Nem érgyünk rá semmire ithunkörü. Vö. SzegSz. I. 292 dolgozónap dógzónap (-tya) fn. ’munkanap, hétköznap’. Még jó lössz ez a ruha dógzónapra.Vö. OrmSz. 103; ZsNyj. 148 dolmány dómány (-nya) fn. ’rövid, férfi télikabát’. Vastag dómánd végy rád! Vö. OrmSz. 103; SzegSz. I. 291 dolmányol dómányul, dómányull (dómányúsz, -ó, dómányújjon) i. ’ütlegel, ver’. Hallom, dómányújják a gyerököt. L. eldolmányol, kidolmányol, megdolmányol. Vö. OrmSz. 103 dologtalan doloktalan mn. ’munkakerülő, léhűtő, tohonya’. Az a Jancsi mindig izs doloktalan vót. - Városhelön sok, ronda doloktalan embör van. Vö. OrmSz. 103; SzegSz. I. 292 domínium daminom (-gya) fn. ’különálló uradalmi nagybirtok’. [A legnagyobb kiterjedésű, hercegi birtokot hívták így a cselédek.] Nem is tóm, hogyan hitták a hercegöt, akiné akkor szógátunk. Kilencfenkilendz daminomgya vót. Ászt beszéték, hoty többet a királ nem engedött nekik. Ami ajfölött vót, késép ki köllötött nekik anni bérbe. így lőtt asztán a bankosoké. L. major, puszta, uradalom. Vö. SzegSz. I. 293 donga duga ('-jja) fn. ’hordódonga’. (hrv. duga > donga) Nem csoda, ha szétesött a dugájja, kin hattátok a napon [ti. a hordót]. Vö. OrmSz. 103 dongó dangó fn. ’marhabögöly (Ta- banus bovinus)’. Meleg vót a masináná [cséplőgépnél], a dangók csípték az embör gyerőkét. - A dangó a lovat, tehenet támoggya leginkább. Vö. OrmSz. 104 dorombol dorombul, dorombull (do- rombúsz, -ó, dorombújjon) i. 1. ’dörömböl’. Valaki dorombull az ajtón. 2. ’dübörög, zúg’. Onnaj dorombútak az ágyuk inkáp Pécs jelű. - A jőső faluba dorombull a masina [cséplőgép]. dorozmás ~ mn. ’érdes, reszelős’. Dorozmás a fazékajja. Rákozmát a krumpli. - Dorozmás a cipőm tápa. Nem csúszik a jégön. Vö. OrmSz. 104 döcöl döcül, döcüll (döcűsz, -ő, döcűjjön) ts. i. ’bölcsőben, teknőben, ölben gyermeket ringat’, gyny. Mama! Döcűjje kicsit a kislánt! - Sokat döcűtelek méggyerögvótá. L. eldöcöl, megdöcöl döcörög, dőcörög ~ (dőcörgök, dőcör- gő, dőcöröksz, dőcörgöl, dőcörög gyón) i. 1. ’jóllakottságtól halkan nyöszörög’. 2. ’teli pocakkal, jóllakottságtól halkan nyöszö75
