Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

cs

csigáskút csigáskut fn. 1. ’emlékezés szerint a múlt században olyan kút, amely fölött egy gerendán csiga volt, s a rajta átvetett kötélen kézzel húzták fel a vizesvödröt’. Nr. [Az I. világháború körül már sehol nem használták, helyükbe gémeskutat csináltak, de a neve csigáskút maradt.] 2. ’gémeskútAlegellőgbe csigáskud vöt, mög a pusztába jis. L. káváskút. Vö. ZsNyj. 139

csigér ~ (-gye, -gyük) fn. ’az uradalmi szőlészetben a munkások számára készített gyenge minőségű bor’. Nr. [A csigér úgy készül, hogy a kipréselt, nagytömegű törkölyre annyi vizet öntenek, hogy ellepje, egy-két napig állni hagyták, majd a leszűrt levet bornak megerjesztették. A cseléd és summás férfiak számára szokták kiadagolni neház dologidőben, illetve karácsony előtt minden cseléd ebből kapott ajándékba két litert.] Ha gyütt a karácsony, akkor a lektöbb urodalom, de csak ha röndözs vót, adott a cseléggyejinek két liter csigert. Ev vót a karácsonyi ajándék, de a szögény embörnek az is jó esött. Azér nem vót a pusztágba részög embör. Nem vót mitü berúgni.

csiklandoz csikál, csikáll (csikász, -ló, csikálló, csikájjon) i. ’különösen érzékeny helyen bőrét többszöri, könnyed érintéssel nevetésre, s többnyire rángatózó mozdulatokra késztet vkit’. Né csikájj! Vö. OrmSz. 81

csikós ~ (-sa) fn. az uradalom növendéklovait őrző és gondozó pásztor’. ...asz futtába föl is ugrott a lóra mög lé is. Hérös csikózs vót abba az üdőbe. Vö. OrmSz. 82; SzegSz. I. 245

csikósbojtár csikósbujtár (-gya) fn. ’az uradalom csikóit őrző pásztor segédje’. L. csikós, bojtár

csikósostor ~ L. karikásostor

csikó sporherd - sparhelt, sporhelt (-tye, -tyük) fn. ’bádoglemezekből készült tűzhely’. [Alakja, mint egy hanyatfekvő L betű. Bizonyára innen ered az elnevezése.] Csikó sporhelt a zsöllérökné vót szokás, cselétházná nem igön. Mer ászt úgy vötték. L. sporherd, rakott sporherd, asztali sporherd

csikósszámadó csikósszámodó (fjei) fn. ’több uradalmi ménesért felelős pásztor, csikós’.

csimbók ~ (-tya) fn. ’a pásztorok kétoldalt befont hajára kötött csomó’. Kislán koromba még a pásztorembörök kétódat fonyták a hajukat, a fonyásra csimbókot kötöttek. Háttu a hajuk étyformára é vót keridvel.

csimmant ~ i. ’álmosságtól pislog’. Akkorát csimmant, hogy a kalaptya majnem leesik. L. csimmog

csimmog ~ (csimmoksz, -ó, -ol, -gyón)

i. ’az álmosságtól nagyokat pislant’. Csak csimmogok, ahhelöt, hogy alunni mönnék.- Csak csimmogott az öreg. L. csimmant

csimota csimata (’-jja) fn. ’magzat, csecsemő’. Drága kicsi csimatám! Kicsin kizs gyeröke anyikájjának! - A rosseb ögye mög a lekkisebb csimatájjátislVö. SzegSz.

I. 248

csimpaszkodik csimmeszködik (-ök, csimmeszköcc, -ő, -öl, csimmeszköggyön)

i. ’lábujjhegyre állva nyújtózkodik, hogy vmely magasan levő tárgyat megfogjon’. Kicsit csimmeszködik, má el is éri. L. felcsimpaszkodik

csingallózik csingallózik (-ó, -ol) i. ’vmibe erősen belekapaszkodva v. rákapaszkodva lóg, függeszkedik’. Né csingal- lózz az ágon, mer léösz a fényé [ti. leesik]!- Gyertök csingallózni a kollátra! - Ez a gyerök egész áldot nap rajtam csingallózik. Vö. OrmSz. 83 csingalódik

68