Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

cs

csingázás ~ fn. ’labdajáték’. Nr. [Van egy adogató, aki az előtte sorbanálló gyerek felé dobja a labdát. Az kézzel a földhözcsapja, vagy messzire elüti, s közben a távolabb kijelölt házba szalad. Ha az adogató megdobja, akkor sintér lesz belőle, s az adogatónak segít. A házban várakozó játékosok előtt, az adogató magasra dobálja a labdát, vagyis csingát ad, hogy azoknak legyen idejük kifutni. Amikor kifutottak, megdobhatja őket. Akit utoljára dobnak meg, az lesz a következő forduló adogatója. Felnőtt legények és leányok közt is kedvelt játék volt.] Agyerökök jáccották a csingázást. L. sintérezés

csiperke csepürke, csepörke ('-jje, jjük) fn. ’csiperkegomba (Psalliota cdLmpestr\s)’.Biza’,vótujjan,hogymontam: Gyerrökejim! Nincs mit önnünk, ha csak nem szöttök a legellőbe kis csepürkét. - Csepürke üsszé van jobban a legellőgbe, de csak addig jó ám, még rózsaszünü az alia.

csipet ~ mn. 1. ’vmiből a hüvelykujj és a mutatóujj közé szorítható kis meny- nyiség, csipetnyi’. Csipet só hiánzig belük. - Csipet kis pálinkát ihatok 2. ’kicsi’. Csipetöt se vagyok ehös. - Csipetöt se látok. 3. ’kicsiny növésű’, gyny. Ez a Ián csak écs csipet. Mégis mennyi esze van?Vö. OrmSz. 84; SzegSz. I. 249

csipkehúsú csipkehusu mn. ’vézna, sovány, karcsú’. An nem is lösz kövér soha. Csipkehusu fajta. - Kis csipkehusu lány. Vö. OrmSz. 85

csipkés kötény ~ (-nye, -nyük) fn. egyszeles ünnepi kötény, amelynek széleit három oldalon fehér v. fekete csipkével szegélyezik’. A csipkés kötént inkáb nagyobb lányok horták vasárnap délután.

csípő csipöl (-öm, -öd, -e) fn. ’embernél medencecsont, állatnál a horpasz felett kiálló csont’. Fáj a csipölöm. - Csipölire

töszi a kézit, écs csak néz. - Leütötték a csipölit. [Ti. vmely állat csípőjére bottal ráütöttek és ferdén hordja a farát, húzza a hátsó lábát.] Vö. OrmSz. 85

csípővas csipővas (-sa) fn. ’parázsfogásra alkalmas kétágú rugalmas vas’. Fejbevákta csipővassá, de úgy ám, hogy a kutya minggyá otmaratt. Vö. OrmSz. 86 csira ~ jja) fn. 1. ’svájci tarka szarvasmarha’. ritk. 2. ’istállóban tartott uradalmi fejősmarha’. Nr. [A cselédmarhát nem hívják csirának.] Vö. OrmSz. 85; ZsNyj. 91.

csiraistálló ~ fn. uradalmi fejősmarhák, borjak és hízómarhák istállója’. A cselégy gyerökök tizenkét éves koruktu, még mög nem nősűtek, a csiraistállóba aluttak. A szómán, takármonyon... L. istálló csiraökör ~ (csiraökre) fn. ’vöröstarka ökör, szürke- és vöröstarka szarvasmarha keveréke’. Nr. [A majorokban ritkaság volt, mert járomba általában csak szilaj- ökröt fogtak. Előfordult, hogy a gulyában vöröstarka félszilaj borjú született. Ha igába fogták, hívták csiraökörnek.] A csiraökör nem bírta annyirám, mind a szilaj. Mögelőbzihát [lihegett] is. Szemmártonba próbákosztak vele, de asztán levátották ükét. A csiraökör nem vád be.

csirás ~ (-sa) fn. ’fejőgulyás cseléd, aki az uradalmi fejősteheneket, hízómarhákat és borjúkat gondozza’. Végesztek a csirások is afejéssé, beszégettek... L. fejőgulyás, fejőscsirás

csiszál ~ csiszáll (csiszász, -ó, csiszájjon)

i. 1. ’földes szobapadozatot agyaggal mázol’. Mindék csiszátaja szobájját. 2. ’(falat) meszel’. Akkor a soros asszony sárgafőddé lecsiszáta ja kemöncét a közöskonyán. 3. ’kiömlött vizet elken (asztalon, földön)’. L. elcsiszál. Vö. OrmSz. 87

69