Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
cs járó, rendsz. megalázóan csekély javadalmazás’. hív. A cselédbér mög vót szabval. Esetleg, ha valami kis eltérézs vót Tolnába vagy Baranyába. Ha többet kapod gabonábu, akkor nem vót jószáktartássa... Vő. Értsz. I. 856 cselédélet ~ (-e, -ük) fn. ’cselédsors, a cselédek szófordulataiban gyakran szereplő fogalom’. Ászt hallani ugye, hogy a cselédük szégyüllik, hogy valamikor cselédög vótak a pusztán. Biza' nincs is vele mit dicsekönni. Az onokájimnak se emlögetöm, mer a cselédélet biza' gyalázatozs vót. - Mi vót a cselédélet? Tunnék róla meséni magának sokat, mer biza abba születtem, abba is öregöttem mög. Aki nem ét benne, az é se hiszi. cselédember cselédembör (-gye) fn. ’az uradalomba évi terménybérért elszegődött agrárproletár férfi’. Néd [nézd]/ A cselédembőrnek av vót a izéjje [Ti. jótulajdonsága], ha mögáta ja helit. Akkor az uradalom möktartotta. Vö. SzegSz. 1.235 cselédgyerek cseléggyerök (-ök, -öt) fn. ’uradalmi cseléd gyermeke’. Ojtáskor cselédgyerökké vót telli az iskola. Mög is szótak bennünket: Minek magiknak ujjan soggyerök? cselédfogadás ~ (-sa, -suk) fn. ’helykereső cselédek szegődtetésének napja’, hiv. Cselédfogadáskor? Vót nap, hogy tiz- tizenöten is beköszöntek az irodára helet keresni. Ugye az a két nap az intéző dóga vót. Válogatott. cselédföld cselétfőd (cselétfőggye) fn. ’az uradalmi cseléd természetbeni fizetéséhez tartozó föld’. Szoc. [A közcseléd földje 1200 négyszögöl kukoricaföld, 200 négyszögöl kert, 800 négyszögöl rét.] A cselétfődek mindön évben máshum vótak. Másik határba mérték. cselédház cselétház fn. ’hosszú, földszintes rendsz. silány épület, melyben egymás mellett több gazdasági cseléd család lakik’. Szoc. [A cselédházak földes lakásaiban a 30-as évekig, több család is lakott egy szobában. Később minden család kapott egy külön szobát, de általában továbbra is 3-4 család használt közösen egy konyhát.] Cselétházakná nem vót veszeködés. A nép összesanyarodott [ti. a nyomorúság miatt békességben élt], Vö. ÉrtSz. I. 856 cselédistálló ~ fn. ’közös istálló a cselédek marhái számára’. A gazda [majorgazda] mutatta há kössek [ti. tehenet] a cselédistállóba. Monták az asszonyok: mönyecske, nem lössz magának it szöröncséjje a jószákhó. cselédjószág ~ fn. uradalmi cseléd disznója, szarvasmarhája’. Szoc. [A bérlevélben maghatározták, hogy melyik állatból mennyit tarthat a cseléd.] A cselédjószágnak külöm vót pásztora. Tarthattunk ét tehenet nevendéktyivé [borjújával], égy göbét malaccává. Tikot amennyit tudott az embör. Libát, récét nem engették... Huhúl Ászt nagyon tiltották. Se birkát, se kutyát nem vótszap’ tartani. cselédkanász cselétkanász (-sza) fn. ’cselédek disznóit őrző pásztor’. Szoc. [Az uradalom fogadta és fizette, bére ugyanannyi, mint a többi közcselédé.] A cselétkanáz vót az utósó [ti. a legjobban lenézett foglalkozás] a pusztába. Még a főggyét is az utósó helön attak, a tábla [mező] szélin. - A cselétkanász a cselédnek cseléggye. Vö. SzegSz. I. 235 cselédkedik cselétködik (-ök, -öcc, -öl, cselétköggyön, cselétköttem) i. ’vhol cselédként szolgál’. Tizenkét éves koromtu má cselétköttem Fősőkövezsdön. Előp fé komvencijóér... - Mondom neki: 63
