Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

csás ~ mn. ’baloldali ökör v. ló’. Mondom én: Te tesfér! A csásökröt sántitt. Vö. OrmSz. 75; SzegSz. I. 231

csatangol csatrangul, csatrangull (csatrangúsz, -ó, csatrangújjon) i. ’sárban, pocsolyában járkál’. Mér csatrangúsz abba a naty sárba?

csatarái csatorál, csatoráll (-ó, csatorájjon) i. 1. ’lármásan beszél’. Né csatorájjatok má annyit! Ölég vót! 2. ’hangosan pörlekedik, zsémbel’. Két pajtásné vót étykonyhára jártak, mindék csatorásztak egymássá. 3. ’a tyúk riadtan kotkodácsol, rikácsol’. Csatorának a tikok. Csak nem valami férög [róka v. karvaly] bántyaüket? L.csatoráz.Vö. OrmSz. 75 csatorász; ZsNyj. 88 csatorázik.

csataráz csatoráz, csatorász (-ó, -ol) i. 1. ’lármásan, kiabálva beszél’. Asz tunnak mindég. Csatorásznak..., máfáj a fejem. 2. hangosan pörlekedik, zsémbel’. 3. ’riadtan kotkodácsol (tyúk)’. L. csatorál

csavajka ~ (’-jja) fn. 1. ’gyermeksereg’. gúny. A pusztán mindég vót csavajka ölég. 2. ’hitvány népség’. L. csajvadék. Vö. OrmSz. 75. csavajda

csávás ~ (-sa) fn. ’fadongákból készült moslékosdézsa’. Nr. [Kb. 15-201-es űrtartalmú, kétfülű sajtár. A cselédasszonyok fejen hordták benne a moslékot az ólhoz. Később bádogvödröket használtak erre a célra, melynek szintén bocskás v. csávás maradt a neve.] A könyérhéjját dobd a csávázsba! L. bocskás. Vö. OrmSz. 76; SzegSz. I. 233

csecsvéges csödzsvégös mn. ’fejlődésben a testvéreitől elmaradt (malac)’. [A fejlődési rendellenesség oka rendszerint az, hogy a malac az emlősor utolsó tagjából táplálkozik, amelyben kevesebb tej van, mint a többiben.] Kaptam én akkor a komaasszontu écs csödzsvégös malacot.

Ötettem tejjé. Tudót, hoty kikupállódott [kifejlődött] ?

cseftet ~ (cseftecc, -ő, -öl, cseftessön) i. ’(a kutya állatterelés közben) röviden, szaggatottan, magasabb hangon ugat’. Nem tóm miféle pásztor az ujjan, kiné egész nap cseftet a kutya? [Ti. a jó pásztor csak szükség esetén terelted az állatot kutyával.] Vö. OrmSz. 76

csekély csőkéi mn. ’kismértékű, kevés, nem megfelelő mennyiségű’. Valami kis csőkéi bájjá van. Vö. OrmSz. 76; SzegSz. 1.234

csekélység csökélség (-öt, -ök, -gye) fn. 1. ’olyasmi, ami terjedelménél kiterjedésénél, tartalmánál, értékénél fogva nem nagy’. Ha a gyerökféle émönt napszámba, valami kis csökélségöt fűzettek neki. De az is arany ozs vót, hun nagy vót a család. 2. ’jelentéktelen, szerény (dolog)’. Csökélségér má igazán nem haraguggyunk.

csekmet ~ (-öt, -ök, -tye) fn. ’száraz gallyakkal teleszórt, járhatatlan dudvás bozót’. Odajár tojni ét tikom a csekmedbe.

cseléd ~ (-öt, -ök, cseléggye) fn. 1. ’uradalomban évi terménybérért elszegődött mezőgazdasági bérmunkás’. Cselédöknek nem járt ám szabaccság! Jó löd vóna! Ha az intéző égy napra elengette talán...? 2. háztartási alkalmazott, többnyire nő, cselédlány, szolgáló’. L. gazdasági cseléd, konvenciós cseléd, uradalmi cseléd. Vö. OrmSz. 76; ÉrtSz. I. 856

cselédasszony ~ fn. ’az uradalmi cseléd felesége’. Hurcúkodás [költözködés a másikmajorba] leginkább a cselédasszonra maratt. - Ranótfán [baranyai pta.] hurcúkodázsba érte ja hóvihar a szögén cselédasszont. Lányává égyüt mökfattak az drogba. Vö. SzegSz. I. 235

cselédbér ~ fn. ’a cselédnek egy évre természetben, kis részben készpénzben