Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

cs

csabakol csabakul, csabakull (csaba- kúsz, -ó, csabakújjon) i. fám. ’elnagyolt kapavágásokkal kapál’. Vót még ed darab kukoricám [ti. kapálatlan], délután mökcsabakútam ászt is.

csádé ~ (-jja) fn. ’gazzal, sással, szederindával, alacsony bokrokkal vegyesen benőtt bozót’. Máma lössz a naptya, möglesitök a tik há jár tojni. Ot hallom csodáskonni [kotkodácsolni] a csádéba. Vő. OrmSz. 70; ZsNyj. 89

cságaté ~ (-jja) fn. ’a négyes ökörfogatnál az első pár ökör közti rúd’. Vö. OrmSz. 70. csággaté

cságla ~ ('-jja) fn. 1. ’ágas-bogas, szélesen elágazó, száraz ág, kóró’. Né hoz neköm ijjen nacs cságlákat! Nem tér a kemöncébe. 2. ’szarv’, átv. Zsömle [tehén neve] / Rosseb ógye mög a nacs cságlájidat! Majnem kiverted a szömömet.

csahog csáhog (csáhoksz, -ó, -ol, -gyón) i. ’hangosan, lármásan sokat beszél, fecseg’. Csáhognak abba a röndüllőbe. Nem lőhet érteni [ti. a lármától a közeli beszédet sem érti]. Vö. OrmSz. 70.

csahol csahul csahull (csahúsz, -ó, csahújjon) i. 1. ’a kutya látszólag ok nélkül, éles hangon szaggatottan ugat’. A rossep tuggya mit csahull az a kutya egész nap? 2. ’oktalanul, hangosan jár a szája, feleslegesen sokat beszél’. Sokat tuttok csahúni. - Mit csahúsz te? Vö. OrmSz. 70; SzegSz. I. 226

csahos ~ mn. ’nagyszájú, szókimondó’. gúny. Ronda csahos égy embör vót az a gazda [majorgazda]. Vö. ZsNyj. 88

csajkó ~ fn. ’répabarkó (bothynodores punctiventris)’. Régön szőtték a bankosok- ná [bankrészvényesek, akiknek tulajdonában volt a major] a csajkát. Ijjen gyerökfélék pár filléré szödögették. A tábla szélibe mög elégették.

csajvadék csavajdék (-tya) fn. ’gyermeksereg’. rossz. Gyün az iskolábu a sok csavajdék. L. csavajka. Vö. OrmSz. 75. csavajdék; SzegSz. I. 226

családi kocsi ~ (-jja) fn. ’hintó’, úri L. hintó, mélykocsi

csalán csollány (-nya) fn. ’(Urtica dioica)’. Tavasszá má csak csollánt ötettünk a disznókká. Hád bizan, meszteleny kézzé markulásztunk csak. Aki mökszoki, má nem érzi, ha csípi a csollány.

csálé ~ mn. ’tehén, ökör, amelyiknek a a szarva kissé aszimmetrikus’. Ökörné, ha ja szarva kicsint csálé vót, nem számított, de kajlát má nem löhetöd befogni járomba. - De csáléra ál a kalapod, talán mullattá?

csalingál csalingál, csalingáll (csalin- gász, -ó, csalingájjon) i. 1. ’ággal, vesszővel, ostorral csapkod a levegőben’, rossz. Né csalingáj a szömöm előtt! Mék ki találod ütni. 2. rendestől eltérő módon, felületesen csapkodva, rövidebb megszakításokkal ka- szálgat’. Érnék, csalingállok kis fűjét. -Apám! Csalingájjon kis lucernát a lovaknak!.

csaló ~ (-jja) fn. 1. ’fehér rongyba kötött, cukrozott tejjel átitatott kenyércsomó, melyet a csecsemő szájába adnak, hogy az ne sírjon’. Ha rétt a gyerök, csak a csaló... Későbbegbe má gumibu löhetöd vonni. 2. ’gumiból készült (gyári) cumi’. Vögyetfő aranyom!

60