Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

B

buri-buri! ~ Burikájja! ’libát hívó szó’, msz.

búsfenyő busfenyő fn. ’borókafenyő (Juniperus communis)’. Szemmártomba busfenyő vót a karácsomfánk. Azé széb vót ajis [az is].

búzaérő körte ~ {-fje, -fjük) fn. ’nyár közepén érő, gyorsan poshadó körte’. Hun Tormáson, hun Bakócán szoktunk buzaérő körtét cseréni nyáron lisztér.a szögénnyebb pógároktu. Érvéntelen körte vót, hama szétmönt.

búzakék buzakék mn. ’a búzavirág kék színéhez hasonló szín, enciánkék’. Vő. SzegSz. I. 202

búzaprósza buzaprósza {’-jja, jjuk) L. prósza, aludttejes prósza ua.

buzgóság ~ fn. 1. ’álmosság’. Töd lé [fektesd le] ja gyerököt! Elérte ja buzgóság! - Jába muzsikának! Engöm elért a buzgóság, émönök alunni. 2. ’erős vizelési, székelési inger’. Na asztán, rámgyütt a buzgóság épp a tanácsná. Há fussak? Vő. OrmSz. 62; SzegSz. I. 203

buzogány bozogán (-nya) fn. ’fémből készült gyermekököl nagyságú gömb v. csillagalakú eszköz, kb. 50 cm-es fa nyéllel’. Nr. [A XIX. század végéig a kanászok elmaradhatatlan eszköze. Később hivatalosan eltiltották a használatát. Helyette alkalmazták a furkózsbotot]. Régön a kanásznag bozogán vót a fegyvere. Többnyire ja kocsmába hasznáták, ha vereködésre kerűt a sor. A csöndérök szigorújjan tiltották.

büdöske ~ {'-jje) fn. ’poloska’. Ritka helöm vót cselédökné büdöske - mer csag büdöskének monták -, ászt nagyon is mökszóták.

büdöskővirág büdösküvirág {-gyei) fn. ’kénpor (Sulfur)’.

büdösolaj ~ {-jja) fn. ’sűrű, fekete, szú- rósszagú olajszármazék’. Nr. [Az állatok sebeinek fertőtlenítésére, pondrótalanítá- sára, a legyek elriasztására használt anyag, amit üvegben egy kenőtollal együtt az istálló ablakában tartottak v. az ól falán lógattak, hogy kéznél legyen.] Ha kukac esött a sebbe (jószág esetében), mingyá bekentünk büdösolajjá.

bükkfabogár bükfabogár fn. ’kis házi csótány (Phyllodrómia germamica)’. L. pila, pilabogár, pilicskó, ruszkibogár

bükkfamakk ~ {-tya,-tyuk) fn. ’bükkfa (Fagus silvatica) termése’. A bükkfamakk se teröm mindön évbe. Mindön harmadikba. Ászt a disznó még jobban szereti, mind a tőfamakkot. - A bükkfamakkon hízod disznónak nem alszik mög a zsirgya, ujjan lösz mind a libazsír. Azér szoktág vágás előtt két hétté kukoricára fogni.

bürü ~ fn. ’a patakon keresztbe rakott, 1-2 gerendából, fatörzsből, pallóból álló híd’. Mönt, möndögét a bürün át a kokas, a rák, a tojás mög a tű... Nm. Vö. OrmSz. 63

büszke szél ~ Szőj. ’csípős, metsző szél’, ritk. rég. A héccázát! [A hétszázát! - tréfás káromkodás] De büszke szél fuj! - Büszke, mind a szél. [ti. rátarti, öntudatos, öntelt] Szh.

büzölög büzölög {büzölög’gyön, büzöl- gött) i. ’bűzlik, büdösödik’. Valami büzölög, érzöm. Talán ronygy ég? Mama maga ég! Vö. OrmSz. 63

büzsög ~ {-gyön) i. ’nyüzsög’. Annyi néb vót a vásárba, csak ub büzsöktek. L. bozsog

büzsölög ~ {-gyön, büzsölgött) i. ’parázslik’. Tégy eb böleköt [tuskót] a tűzre! Had büzsölög'gyön röggelig.

56