Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

bócértos a feje. L. gabancos; Vő. SzegSz. I. 161. bocéros

bocskás ~ (-sa) fn. 1. ’fadongákból készült moslékosdézsa’, rég. 2. ’moslék céljárahasználtbádogvödör’./a, barátom! Kiviszök ám én a hizóknak kéd bocskázs darát. L. csávás ua.

bodázik ~ (-ol, -ó, -zon) i. ’céltalanul tesz-vesz, időt tölt’. Dé [dél] má az üdő, mi mög nem vagyunk a mezőn. Ithum bodázunk - Né bodáz má annyit! Siess! L. elbodázik. Vő. OrmSz. 45. bodálódik bodonyos kút bodonyos kút (-tya, -tyuk) fn. ’üreges fatörzzsel v. hordódongákkal bélelt, 1-2 m mély forrásfoglalat’. Nr. [A bodonyos kútból kézzel belemerített edénnyel vettek vizet, v. egy 2-3 m-es botra erősített kampóval merítették bele a vödröt.]

bodza borza, borzafa fn. ’(Sambucus nigra)’. A borzafa szereti nagyon a vizes belet. Asz tartyák, hogy ahun sok a borza, könnyű kutat ájni. Hogy ot nincs méllen a víz. Vö. OrmSz. 46

bodzafánk borzafánk (-tya) fn. ’fánktésztába mártott bodzavirág, zsírban kisütve’. Szoktam én is sütni borzafánkot. De tuggya istent Nem nagyon szeretőm a szagájér. L. fánk

bodzafurulya borzafurugla (’-jja) fn. ’bodzafából készült furulya’. Nr. [A bodzafából készült furulya, gyakori és kedvelt hangszer volt a majorokban. Főképpen juhászok faragták.] Vasárnap délután a házvégibe ésöpörtek a lányok. A legényök citorásztakvatyfuruglátak.Árakarikásztunk [körtáncot jártak]. Nem vöt ám ujjanfényös hankször: Borzafurugla...! De amúgy nagyon szép hang’gya vót. L. furulya

bogár ~ fn. 1. ’légy’. Feszt nyitátok [állandóan nyitogattok] telli vám bogárrá ja konyha. 2. ’mindenféle rovar’. Mögmászta

ja büdözs bogár is [ti. nőt, aki promiszkui- tásban él]. Vö. OrmSz. 46; SzegSz. 1.165; ZsNyj. 85

bogárzik ~ (-ó, ol, bogározzon) i. ’a rovarok csípésétől megvadult marhaféle ide-oda ugrándozik, farkát felemelve, csapkodva a bozótba, erdőbe rohan’. Bogárzik a tinó. Van dóga ja gulásnak. Vö. OrmSz. 46; SzegSz. I. 165; ÉrtSz. I. 654

boglya bagla (’-jja) fn. ’nagyobbmé- retű, kúpalakú szénarakás’. Mikor tégöd Írattalak Szigedbe [Szigetvárra] iskolába, akkor vót ujjan víz [árvíz], hogy vitte ja baglákat ára Szentögyed [Szentegyed pta]felé. Vö. OrmSz. 46; SzegSz. I. 165

bognár ~ (-gya) fn. ’a kocsi, szekér fa alkatrészeit készítő mester, uradalmi cseléd’. L. uradalmi bognár. Vö. OrmSz. 47; SzegSz. 1.165

bogzsa ~ (’-jja) fn. ’faszén készítéséhez, fából rakott és földdel befedett magas kúpalakú, halom’. Botfát, mög göcsöt [tuskót], hasápfát összerakig bogzsába... Vót tizenkét métör magos is, mök talán tizenöt is. A nagyob bogzsa később égöt ki. A fát mindég igyenösre raktunk, Így é [mutatja, hogy függőlegesen]. Az egészre rágyütt a büksás, azután rá a főd. Lé lőtt az egész takarval.

bojtár bujtár (-gya) fn. ’a pásztor segédje a nyájőrzésben’. [A számadópásztor mellé elszegődött öreglegény, vagy 12- 16 éves fiú.] Családos embör nem mönt é bujtárnak. A bujtárokat a számodópásztor füzetté. Edösapámnak mindég vótak bujtárgyaji. Némöllik éhagyatott öreglegén vót... - Ürezs bográncs, hús nincs benne. Ergye bujtár hozzá bele! Nd. L. csikós-, gulyás-, juhász-, kanászbojtár. Vö. OrmSz. 47; SzegSz. 1.166

boldog állapotban van boldog állapotba van hsz. 1. ’terhes (nő)’. Má, akkor

52