Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

a Ián boldog álapotba vót tüle. 2. ’részeg, ittas’, pejor. Lám, az öreg mögén boldog álapotba van a pince előtt.

boldogasszonyágy boldogasszonágy (-a) fn. ’szülőágy’, rég. Nr. [Fekhely, ahol a szülés történik és az anya egy hétig fekszik.] Hozzád rosszak né térgyenek, boldogasszonágyodba mög né roncsának! Nr. [Mária-kegyhelyen a „mosdató körösztanya” által mondott ráolvasó szöveg részlete. Célja, a majdani könnyű szülés biztosítása.]

bolondgomba bolongomba (’-jja, jjuk) fn. ’mindenféle, nem ehető gombaféle, mérgesgomba gyűjtőneve’. Csak nem öttem bolongombát? Sz. - Nem öttem én bolongombát, hoty küccsönt aggyunk égy liflander alaknak? Mikor anná mög?

bolt bőt (-tya, -tyuk) fn. ’kis falusi vegyeskereskedés, szatócsbolt’. Tótfalu pusztám Gyarmatra jártunk bódba. - Kardosfátu hat kilométör Kisfalud? Odajártunk az erdőn át bódba. - Ha émöntek agyerökök bódba, beosztássá ötfen fillérbü bevásátak.

boltos botos (-sa, -suk) fn. 'üzleti kiszolgáló’. A hárságyi (somogyhárságyi) botos mindég adott neköm hitébe, ha nem lőtt ölég a péndzöm. - A háború elején má mondogatták a kaposi botosok, hogy máj en nem lösz, an nem lösz. Mast vögyenek asszonyok... - A botosok jobbára vagy némötök vótak érefelé, vagy zsidók.

bones ~ (bonccsa) fn. ’borostyán (Laurus)’, rég. Vágik azokat a szép fákat ki. Örömest éhosztam vóna. Mind gyönyörűjjen befutotta ükét a bones.

borító burittó (-jja) fn. ’fűzvesszőből ritkán font kas, a vele leborított kotló alatta marad, a csirkék a fonás közt kibújhatnak’. Burittó alá töttem a csibék kásáját. 2. ’lécből készített kocsifedő, hogy a disznó

szállítás közben ne ugorhasson le a kocsiról’. Szelukáru [Szentluka pta.] hosztam éccér ég göbét. Ujjan itéletüdő támot, hogy a rézulába [sűrű erdő] csak akkor láttak a lovak, ha villámlott. A göbe mök feszögette föl a burittót. Vö. OrmSz. 80. csibeborító; ZsNyj. 85

borítós kocsi burittós kocsi (-jja) fn. ’a sertések szállítására alkalmas, lécből készített, háztetőalakú fedéllel felszerelt kocsi’.

boronás kút ~ (-tya, -tyuk) fn. ’négyzetesen egymásra illesztett tölgyfa gerendákkal bélelt, 1-2 m mély forrásfoglalat’. Nr. [A boronás v. gerendás kútból kézzel merített edénnyel vettek vizet, v. 2-3 m-es botra erősített kampóval merítették bele a vödröt.] L. gerendás kút ua.

borsó ~ (-jja) fn. ’bab’. Tőgyünk föl ék kizs borsót [ti. főzni], - Mikorgyába jártak a cseréllők [1945-46-ban] valamiféle pesti uriembör vót... Mondom neki: adok érte borsót. Am mök csak néz. Néni neköm bap kő [kell], nem borsó. Mondok, hát jó van na! Magának lögyön bab, de neköm borsó, mi nem vagyunk urak. Vö. OrmSz. 51

boszorkány boszorkán (-nya, -nyuk) fn. ’mitikus, természetfeletti ártó lény’. Nr. [A zselici néphitben két alakváltozata ismert : 1. Démonikus szellemi lény, aki különböző (nő, lúd, béka, macska, szalmaszál stb.) alakot vehet fel. 2. Élő női személy, aki mágikus erővel rendelkezik és embereket ronthat meg, ritkábban gyógyíthat.] A Papné bizon boszorkán vót. Monták is neköm. Rozikám oda né közsd a tehenedet, mer a hel mög van rontval. Nem is lőtt hozzá szöröncsém. - A Cirákiék helire möntünk lakni. Szokázs vót, hogy aki émönt cseléd, az összedöntötte a tűzhelet. De ja Cirákiné othatta. Édösanyám még örüt is neki, mingyár főzni akart rajta.

B

53