Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

B

tok’, hiv. Később ugye Szemmártom bérgazdaság lőtt. Pécsi zsidó vötte ki bérbe a bárótu. Nem monhatnám, hogy roz vót talán a cselédökhöl, de a némötök asztán elintérnáták. Oda is maratt. L. gazdaság, major, puszta, uradalom

berkenye berkönye jje, jjük) fn. ’ritka erdei vadgyümölcs, páratlanul szárnyas levelei vannak és fürtösen termő, kisebb szilva nagyságú gyümölcse sárgás - piros, fanyar, csak barnára érve fogyasztható (Sorbus )’. Nr. [Berkenye a cselédek egyik kedvenc erdei gyümölcse volt, barnára puhulva naspolyára emlékeztet az íze. Az erdészek tarvágáskor meghagyják tanúfának.]

bérlevél ~ fn. ’az uradalmi cseléd munkaszerződése’, hiv. A bérlevélben rögzítették a cseléd kötelezettségeit és a munkájáért járó bért. Ehhez szükséges űrlap a postán volt kapható, melyre 1 pengős okmánybélyeget, stemplit kellett ragasztani a cselédnek. Csak a cselédkönyvvel együtt volt érvényes. L. cselédlevél, levél, szegődőlevél

bérlő ~ (-jje) fn. ’nagybirtokot majorral együtt bérbevevő személy’, hiv. Bérlőhöl nem mönnyünk szegőnni. Bérlő is éjjön, a cseléd is éjjön? Az nem mögy. [ti. a bérlő a gyors haszonszerzés céljából, még jobban kizsákmányolta a cselédeket.] - Szelukán [Szentluka pta.] a Bare vót a bérlő, valami némötjéle, fényé tuggya... L. bérlőuraság

bérlőuraság ~ (-gya) fn. ’feudális nagy- birtokotpénzértbérbevevőpolgáriszemély’. hiv. Kilencszászharminchadba pécsi zsidó vötte ki bérbe Szemmártont [Szentmárton pta.], mögKorcsánt [Korcsány pta.]. Av vót mondval ugye abba az üdőbe, hogy bérlőuraság. A harmincas évegbe má Szelukán a Bare vót a bérlőuraság. L. bérlő

berta bérta ('-jja) fn. ’adió tompavége’. Nr. [Karácsonykor és újév táján volt szokásos a dióval való játék a cselédfiatalok között. Egyik marokra szorított egy diót, s azt kérdezte a másiktól: Csucs-é vagy bérta, ódala vacs csonytya? A kérdezett a négy lehetőség közül választott egyet. Eztán a kérdező a tenyerét kinyitotta. Ha a kérdezett eltalálta, hogy a diónak melyik része került felülre a kinyílt tenyérben, úgy nyert és övé lett a dió. Ha nem találta el, akkor vesztett és ő adott egyet a társának.]

bertákol bértákul, bértákull (bértá- kúsz, -ó, bértákújjon) i. ’vhol ülve, állva türelmetlenül várakozik’. Fénapot od bértákull az embör a tanácsná, mék sincs láccattya. Vő. OrmSz. 37

berukkol berukkul, berukkull (beruk- kúsz, -ó, berukkújjon) i. ’katonának bevonul’. Rá üsszémögberukkútam katonájékhó. L. rukkol

berzenkedik börzönködik (börzönkö- dök, börzönköcc, -ő, -öl, börzönköggyön) i. ’vmi miatt elégtelenkedik, méltatlankodik, zsörtölődik’. Kicsid börzönködött az öreg. Nem nagyon teccöt nekijje. - A jószág ugye csak kopláni járt a legellőre. A népek persze börzönköttek. - Mindég börzönkönnek ezök. Vö. OrmSz. 37; SzegSz I. 145

beszakad ~ i. ’közvetlen a vemhesség előtti időben, az állatok nemi szerve körüli lágy testrész és a horpasz bemélyed’. [E tényből a gyakorlott gazda meg tudja állapítani az ellés közelségét.] Beszakad a tehén, az éjjé möglössz a borgyu. L. beesik. Vö. OrmSz. 491. szakad

beszármazik ~ i. ’bejön, beszivárog’, ritk. Az ablaknag vót jó nagy nyidvájja [nyílása]. Azom beszármazott a hideg.

beszegődik ~ (beszegőcc, -ő, -öl, besze- gőggyön) i. ’uradalmi cselédmunkára szer49