Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

ződik’. Mikor Márcodóru [Márcadó pta.] égyüttünk, beszegőttem Szemmártomba. - Beszegőttem Tarnócára bujtárnak. Nd. L. szegődik, elszegődik; Vő. SzegSz. I. 147 beszerez beszoroz (-ő, beszörözze) i. 1. a learatott gabonát a mezőről a csép- lési helyre hord’. Mikorgyába a búzát beszörözték a pusztába, a disznó möhetött a táróra. 2. Vmi hiánycikket begyűjt, megvásárol’. Beszöröszte magát sóval a háború alatt. L. szerez. Vő. OrmSz. 510. szerez; SzegSz. 1.147

betakarodás ~ (-sa) fn. ’gabona v. más termény behordása a mezőről’. Szónak má az üszi bogarak [ciripelő kabócafélék], itt a betakarodás üdeje. L. takarodás betakarodik ~ (betakarocc, -ó, -ol, betakaroggyon) i. ’gabonát v. más terményt a mezőről a gazdasági épületekbe begyűjt’. Késő üsszé vót, jobbára má betakarottak a mezőkrü. L. szerez, beszerez, takarodik. Vő. OrmSz. 528. takarodik; SzegSz. I. 148; ZsNyj. 172. betakarodik

beugrik ~ (beugorgyon) i. ’megtermékenyít’. Vót ék kis telepe [alacsony zömök] üszeje.Azd beugrottá ész szilaj [ti. szilajbi- ka] a legellőn. L. beugrat

betör ~ (-ő, betörsz, -győri) i. ’durva módszerekkel (embert, állatot) betanít, megtanít ’. Aszántóbujtárt a botozsbérös törte be. - Máj betöröm én afeleségömet, löszök ujjan embör. - A tinókat hatozsba fokták, út törtég be. Négy öregökör közé tötték a két ujjat. - Betörte magának a lovat.

betyár betyár fn. ’a társadalom törvényeitől magát függetlenítő, bujdosó szegénylegény, aki az urak zsarolásával, rablásával tartja fenn magát’. [A pásztorokkal cimboraságban volt. Régen amelyik pásztor nem volt barátja, annak vesznie kellett a pusztából.] Az örek Patkó ot Márcodón még laktunk, összejáccott a betyárokká. Tesférgye vót a Patkó Bandinak... Betyár vót, persze, hogy av vót. Vö. OrmSz. 38; SzegSz. I. 150; ÉrtSz. I. 601 beugrat ~ (beugrasson) i. 1. ’állatokat pároztat’. Beugratta a tehenet. - Majnem mék csikó korába beugratták. L. beugrik bezupál - (bezupász, bezupájjanak) i. ’a sorkatona idejét letöltő fiatal nem szerel le, hanem foglalkozása szerint hivatásos katona marad’, fám. Abba az üdőbe akarták, hogy bezupájjak a huszárokból. - Ritka cseléggyerög vót, aki bezupát. Mer iskolájuk se vót hozzá.

bibi ~ (-jje) fn. 1. ’seb’, gyny. Bibi van a sápádon [lábacskádon]? 2. ’takargatni, titkolni való hiba’. Neki izs vód valami bibijje. Vö. OrmSz. 39; SzegSz. I. 153 bibis ~ mn. ’sebes, sérült’, gyny. Mutazsd a lábikódat [lábacskádat], nem izs bibis! - Bibis a kis lába? Mire katona lösző mög'gyógyull. Vö. OrmSz. 39; SzegSz. I. 153

bicsak ~ (-tya) fn. ’zsebkés, bicska’. Mere van a bicsakom?Nem láti ké?Az asztalon. Vö. SzegSz. 1.154; ZsNyj. 84 bicske bücske {-'jje, jjük) fn. ’csipkebogyó’. Ugye, pusztaji gyerök gyűmőcsöt nem látott (nem jutott hozzá), akkor nyár elejin vót a vatcserösnye, üssze érött a som, a vatkörte, kökönye. Na, mök hát a bücske. Mikor mökcsipte ja dér, puha lőtt, akkor foggá kinyomtug belük a légvárt. Ev vót a mi gyümöcsünk.

bikás ~ (-sa) fn. ’az uradalmi bikákat gondozó cseléd’. [A legtöbb majorban a bikákat állandóan istállóban tartották. Kisebb majorban egy bika volt, s azt a csordás gondozta, nagyobb helyen külön bikás volt.] Apám bikázs vót Várdán. Kürtösön vöttünk a Fickó kutyát. Köllötöt, mer mérges eb bika vót ott...

50