Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
B béres bérös (-ök, -se) fn. 1. ’mezőgazdaságban bérért felfogadott (férfi) dolgozó’, hiv. 2. rendsz. ’egész évre állandó szolgálatra szegődött uradalmi cseléd, aki ökrökkel bánik, ökrös szekérrel dolgozik’. A bérösnek néty szilajökre vót. Av vót szép, möllik tudót jobban a hossziostorgyává durgatni [pattogtatni]. - A bérösök mesz- téláb jártak. Csizmács csag vasárnap kúsztak. - A béröslegényök kin hálátak [aludtak] az istállóba. Mökszokták, nem is tuttak má mögmaranni ja szobába. Vö. OrmSz. 37; SzegSz. I. 144. ÉrtSz. I. 563. béresbojtár bérözsbujtár (-gya) fn. ’egyes majorokban a négyökrös béresnek szántásnál segédkező fiatal fiú elnevezése’. hiv. L. szántóbujtár ua. béresből lett kanász bérözsbü löt kanász Szőj. ’kontár, hozzánemértő ember’, ritk. Az éccöri bérös is uj járt: Az intéző üdőközbe [évközben] főmondott a cselétkanásznak. Odaállétot kelébe eb béröst, de ja disznók mind kazaszögdösztek elüle. Az asszonyok mög ugye, szitták. Annyirán, kogy utóvégre má odadopta az ostort az intéző elé, kogy ü cselédnek cseléggye nem lössz. Mök kát, nem is értötte. Azé mongyág: bérözsbülöt kanász, ka valamihhő nem érd valaki. Há. béresgazda bérözsgazda ('-jja) fn. ’uradalmi vezetőcseléd, az istállókban, mezőn dolgozó béresek, kocsisok munkájának közvetlen irányítója, a gazda helyettese’. [Ökre és szekere nem volt. Fizetése fél hold földdel és 4 q gabonával volt több, mint a béresé. Kisebb pusztában ő ébresztette hajnalban a cselédeket, ő jelezte az étkezési idő elejét és végét.] A bérözsgazda kajná károm órakor kalapát ébresztőre. Vö. OrmSz. 37; SzegSz. 1.144; ÉrtSz. I. 563. L. béreshajdú, botosbéres, öregbéres béreshajdú béröshajdu (’-jja) fn. L. béresgazda béresleány bérösleány (béröslánt) fn. ’uradalmi cseléd v. béres leánya’, ritk. Ety pógárlegén nem vöd vóna el béröslánt. De nem ám! Még a pusztaji mestörembör se, mondjunk kovács vagy bognár... Annyirán lé vót nézvel. béreslegény béröslegény (-nye) fn. 1. ’pusztai nyelvhasználatban kettő v. négy ökörrel dolgozó, fiatalabb férfi, uradalmi cseléd’. [A fiatal cselédfiú előbb bojtár, aztán béres lett, úgy lehetett később kocsis. A cseléd népdalokban mindig csak bojtár és a béreslegény szerepel.] Béröslegény hová hajtod az ökröd? Nd. - Akármijjen fárott izs vót az a béröslegény, este hazafelé durgatott az ostorává, vagy nótát fütyűt. Akkor, aki vót neki ja pusztába szeretetbélijje, má tutta, hogy neki száll. 2. ’köznyelvi értelemben fogadkozásától függetlenül, pusztán élő legény’, kny. Vö. ÉrtSz. I. 563 béresostor bérösostor (-gya) fn. ’kb. 2 m hosszú nyélen, 3 m hosszú szíjból és raffiából készült ostor’. A bérösnek néty szilajökre vót. Av vót szép, möllik tudod bérösostorrá jobban durgatni [pattogtatni]. -A bérösnek jó mögy dolga, sej semmire sincs gonygya. Bérösostor a kezébe, fölül a szekérre... Nd. L. hosszúostor béresszekér bérösszekér fn. ’ökrökkel vontatott kocsi’. [Szerkezetileg eltér a kocsitól. Annál hosszabb rögzített rúdja van, saroglyája nincs.] Hurcúkodáskor csak bérösszekeret küttek a cselédér. - Egy bérösszekérre tisz körözd gabona kerűt. Bizan, sokszor hátranézött az ésőökör a háccsóra, mikor mögrakóttam a Hidegódába [Hidegoldal]. L. szekér bérgazdaság ~ (b érgazdaság'gya) fn. ’bérletbe adott uradalmi nagybir48
