Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
B bekötős rékli bekötős rétli (-jje) fn. ’női blúz, melynek derékrészét a félszoknya korca alá kötik’. [Hétköznap viselték a nők a majorokban.] L. rékli beleöröködik ~ (beleörököggyön) i. ’rögzítődik, eltávolíthatatlanul nyomot hagy’. Abba ja cselédbe beleöröködött, hoty fétötte ja kis könyerét [ti. az állását] - A vörözsbor kutyapartéka. Ha minygyá nem mossák talán ki az abrozbu, akkor beleöröködik. Vö. OrmSz. 419; örökodik; ZsNyj. 152 bélés bélös (-se) fn. ’sült tésztaféle’. Nr. [Élesztő nélkül gyúrt, kinyújtott tésztára túrót, káposztát hintenek. Hengeralakúra összetekerik, majd laposra elnyomják, 6-8 cm-es darabokra vágják, és így sütik.] Bérös, bérös, köll-é túrózsbélös? gyes. Vö. OrmSz. 36; SzegSz. I. 137 belevesz belevesz (-ök, -ő, -öl, -szőri) i. ’beléköt, vkivel szándékosan veszekedést provokál’. Fajja vöt [öröklött tulajdonsága] tudod. Szánszándékká beleveszött a Százlábú zsidóba [vándor árus ragadványneve], mit montak Nagylépetünek is. Annyirán ám, hoty késéb verekönni akartak.-beli —béli ~ mn. ’vmilyen korból, állapotból való’. Ujjan korbéli vót, mind édösanyám. - Te ujjan tájbéli löhecc, mind én [ti. annyi idős]. - A Janim az huszon- négybeli. - Akkor rukkútak [bevonultak] a huzbelijek. - Katonájékná szeretedbéli barátog vótunk a Jóskává. - Akinek hád vót szeretedbéli barátnéjja, akkor annak küdött komatálat [húsvét utáni vasárnapon ajándékot], Vö. OrmSz. 36 belmajor ~ (-gya) fn. ’város v. falu telelepülés szerkezetével összefüggő rendsz. annak központjában, a földbirtokos kastélya körül kialakult uradalom’, hiv. L. belső major, gazdaság, major, puszta, uradalom belső major béső major (-gya) fn. L. belmajor ua. belsősebb belsőssebb, bésősebb mn. ’előkelőbb, urasabb’. A púikat [polka] belsőssebb helön, előkellőjek járták. - Mink csak úgy montuk „főnéz". A „fölnéz" am má ék kicsint bésőssebb. bennkosztos benkosztos (-sa) fn. ’havi pénzilletményért dolgozó uradalmi alkalmazott, kastélybeli belső szolga, aki az urasági konyhán étkezik’. A Julcsa néni majorosné vót, mög a báró sofőrgye, ja szobalány is, mök hát, akik bésősebbek vótak, mind benkosztosog vótak. Nekik is a Nacuka néni főzött, persze nem ám ászt, amit a bárónak. Jó löd vóna'.Vö. SzegSz. 1.142 benntartás bentartás (-sa) fn. ’az uradalmi intéző, segédtiszt, ellenőr, számadó pásztor béréhez tartozó lehetőség, mely szerint az urasági jószágok közt, uradalmi takarmányon és a cselédek gondozásában, meghatározott számú saját jószágot (az intéző és a segédtiszt marhát, a számadó az általa őrzött állatnemet) tart’. Az intéző marhájja a csirák [uradalmi fejősmarhák] közöd vót, mer ára vód bentartássa. - A benntartás av vót, hogy mondjuk a számodókanász az urasági eleségön két-három göbét, hat-hét malacot tarthatott az urodalmi fókába, mint sajáttyát. bepároz ~ (-zon, -zanak) i. ’betanításkor csikókat egymás mellé állít, kocsi elé szoktat, vagy két idegen lovat szoktat egymás mellé’. Éccér en is bepárosztam kéd deres csikót. A egyik röttentő szorgalmas, sörén ló vót, a másik nem. bepátyol bepátyul, bepátyull (bepá- tyúsz, -ó, bepátyújjon) i. ’betakargat vmit’. Rongyokká bepátyullom az övegöket [ti. főtt paradicsommal töltött üvegeket]. Abba aggógyanak! L. pátyol 47
