Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

vacak, az a bakatéliaság. - Ki az isten érdöme győzi péndzel? Összevöd vóna ja búcsúba mindömféle bakatéliaságot.

bagázsia ~ (-jja) fn. 1. ’a menyasz- szony hozománya’. Nr. A mönyasszom bagázsiájja éty sifonér [szekrény] vót az én üdőmbe. Éggy ágy, mög éggy dunyha, mök három vánkos. Élőbbekre mégsuglatot [sublót] kapott a mönyasszon. Az eső vilákháboru élőt mög még ládába vitte ja göncét [holmiját], vaty hát ugye, ahogyan monták: a bagázsiájját. 2. ’ingóság’. Igön jó át má [vagyonosabb volt] az a cselét, kinek négy-öt szekérre való bagázsiájja vót. A szögényebnek ölég vót éggy is.

bagó ~ (-jja) fn. ’a pipa alján összegyűlt fekete, ragacsos pipamocsok’. Nr. Amikor a Narancsunknak [tehén neve] fájt a szöme, az örek Hegedűsnek [csordás] nem is köllötöt szánom, má tutta ... bagót köpött a szömibe. Mög izs gyágyút. - A régi öregök bagót ráktak, attu vót fehér a foguk. Valósággá. Vő. OrmSz. 25; SzegSz. I. 100; ZsNyj. 81

bagoly bagó (-jja) fn. ’(Striges)’. Evisznek a bagók! - Hujákúnak a bagók, esső lössz. Vő. OrmSz. 25; SzegSz. I. 100 bagolygomba bagógomba ('-jja, ’-jjuk) fn. ’őzlábgomba (Lapicta procerea)’. Bagógomba ritka helön van, mög asztán fétünk is tüle, hogy netán bolongomba.

bagós ~ mn. ’dohánybarna alapszínen sötétebb, v. világosabb apró, amorf mintás (textilanyag)’. Az ánygyommá évótunk Ibafára. Harnungékná vásátam eb bagós kötént. Kantárossat.

bagószínű bagószünü mn. ’sötét, dohánybarna színű’. Vót kizs bagószünü kötényöm.

bak ~ (-tya) fn. 1. ’hintón, fiakkeron a kocsis magasított ülése’. Az éccöri parádéskocsis mesztéláb űt a bakra. - A

parádéskocsisnak igyenössen [feszesen] köllötött űni ja bakon. 2. ’fűrészbak’. 3. ’hím kecske, kutya, macska, réce, nyúl, egér’. Vő. OrmSz. 26; SzegSz. I. 103 baka ~ (’-jja) fn. ’gyalogos katona’. A cseléggyerököket jobbára bakának soroszták, möntek az eső frontba... - Har- mincnyócazs baka vagyok én. Nd.

bákász ~ fn. ’gyerekeket ijesztő rém’. Né réjj [sírj]! Gyün a bákász évisz! - Né légy rossz, mer gyün a bákász és évisz! Vő. OrmSz. 26

bakhát ~ (-tya) fn. ’vetemények részére v. a szőlősorok közt hosszanti irányban felmagasított föld’. Kikapáláskor [szőlőtőkék tavaszi kitakarásakor] bakhádba húzzák a fődet. Ere felénk a szöllőgbe igy. Vö. OrmSz. 26; ZsNyj. 82

bakozik ~ (-zon) i. ’(kutya, kecske, nyúl, macska) párosodik’. Vö. OrmSz. 27; ZsNyj. 82

bakróka ~ (-’jja) fn. ’hím róka (gyermekijesztő lény)’, gyny. Jujuj! Gyün a bakróka! Evisz. - Jó légy! Mer ha réssz [sírsz], mökhajják a bakrókák és évisznek!

bakszekér ~ fn. ’vastagabb vesszőből készített, szánféle gyermekjáték’. Pusztai gyerök nem látod boti jáccékot [üzletben vett játékot]. Ük maguk, vagy az aptyuk csíny át nekik sípot, bakszekeret, kerepüllőt, mög ujjanosfélét.

baluska ~ (-’jja) fn. ’kanászbalta’. Nr. [A kanászok elmaradhatatlan eszköze, s egyben veszedelmes fegyverük is.] Öregapád a csicsali csárdába baluskává vákta lé jaz uraság dédájának [kedvesének] a csö- csit... Vereköttek. Asztán nem az asszont, halom [hanem] az uraságot céloszta. Ez a fehérnép mög elejbeugrott. - Mögismerni ja kanászt cifra járásáru, üzöt-füzöd bocs- koráru, élözs baluskáru. Nd. Vö. OrmSz. 28. balaska