Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

banda ~ ('-jja) fn. 1. ’azonos munkát végző embercsoport, munkabrigád’. A summások jobbam bandába dógosztak. 2. ’zenekar’. Vöt eb banda Kizsbőszémbe [Kisbőszénfa-puszta], Hárságyon, mög Visnyén. Vö. OrmSz. 29; SzegSz. I. 109; ZsNyj. 82

bandagazda ~ (’-jja) fn. 1. ’summá- sokat (hónapszámosokat) hat hónapos uradalmi munkára megszervező, majd a munkájukat közvetlenül irányító férfi’. 2. ’a részes aratókat megszervező és irányító férfi’. L. summásgazda ua.

bandzsa bandzsi mn. ’kanosai’. Vö. OrmSz. 29; SzegSz. I. 109

banga banga mn. ’féleszű, korlátolt gondolkozáséi’. Banga éggy embör ez. Mondom neki, hoty szójjon be, de rá se hederént. - Ez a banga jószág nem talájja a helit'.Vö. OrmSz. 29; ZsNyj. 82

bángyorgós bánygyorgós mn. ’betegség miatt levert, erőtlen’. Bánygyorgóssak ezök a csibék. Beléjjük kéretőzött a nyavala. - Bánygyorgós vót az má délelőtt is, csak hágatolózott [csendesen meghúzódott]. Montam én, hogy beteg lösz. Vö. ZsNyj. 83. bánygyorgós

bangyos banygyos mn. ’bolyhos’. Ebbe nem fázó mög, jó banygyos pargit [barhent- ruha]. Vö. OrmSz. 29; ZsNyj. 82

bankó bankó (-jja) fn. ’kaszanyélből kiágazó fogantyú’. Egész nap fogni ja bankót [ti. kaszálás céljából], ahhol tenyér köll. Vö. ZsNyj. 82. kaszabankó

bankosok bankosok fn. (csak többes számban haszn.) ’majorsági földdel rendelkező bankrészvényesek’. [Somogy megye uradalmainak egy része az I. világháború előtt és után a Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság (MIR) bankrészvényesei kezére került.] Kapos [Kaposvár] környékin azok a puszták

mind a bankosoké vót: Toponár, Répás, Fészörlak mög a többi. - A jó isten tuggya, hán daminomgya [uradalma] vót a bankosoknak? - Márcadón régön robotos házag vótak. Azutám vötték ki a bankosok [ti. bérbe]. - A bankosokná jobb szolgálod vód.

bántja a vér bántya ja vér i. ’állatbetegség, amikor a jószág (ló, tehén, sertés) remegni kezd’. Mikor a disznó, akár a ló remögni kezd, akkor mongyák, hogy bántya ja vér. íjjenkor ered vágnak rajta, vagy a fülin, a farkán mögvérözik. L. meg- vérez

banyagomba banyapösszögető (fje, -jjük) ’pöffeteg (Calvatis)’. Ugye vót, ki viccössen banyafingnak monta. Mink nem. Amöllik mögnyütt tudod nagyra, mind égy gumilabda, na, ászt akkor szeletökre vágva rándva szokták kisütni.

banyakemence banyakemönce (’-jje) fn. ’búboskemence’. Füstüli mind a banyakemönce. - Sokan vótunk tesférök..., a banyakemöncének vót ujjam paggya, azon hálátunk [aludtunk], Vö. SzegSz. I. 110

banyapösszögető ~ ’pöfeteggomba’. Vö. OrmSz. 30. banyapusszogató

barack boroc (-ca) fn. 1. ’kajszibarack’. Ejártunk borocér Mozsgóra, Gálosra. Sokat terésztünk [terhet cipeltünk] gyümődzsbü. 2. ’őszibarack’. Téri hun az isten világábu [messziről] hoszta a borocot? Főkötötte ja vékát, uty hoszta. Korpájér, lisztér atta ja szögénnyep pógár [falusi paraszt]. A gazdak sémmijér se. Vö. OrmSz. 30; ZsNyj. 82

barackszínű borocszünü mn. ’a citrom- és narancssárga közti szín, a sárgabarack színéhez hasonló’. Jobb a borocszünü, mind a fehér [ti. párnahuzat] használatra. Nem mocskullódik annyirán.

44