Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
A, Á vábbítja magasba a kévéket’. Aliig vótam tizennégy éves, má főküdött az ispány az állázsba kévéd dobáni. Vő. OrmSz. 12; SzegSz.1.62; ZsNyj. 99. állás-fa állószék álószék (-öt, -ok, -öm, -tye) fn. ’kb 35-40 cm magas, négylábú pad, közepén egy kerek lyukkal, melybe beleállítják a még járni nem tudó gyereket, hogy játsszon’. Alószék? Csinyát nektök is apátok, nem is tóm há lőtt é? Csak ed deszkát ráálittanak négy lábra, közepét karikásra kivág’gyák. Asztán abba álittyák a gyerökököt é. Nem is esik el, mög abba éjáccik. álló hely áttó hel fn. ’tartósan egy helyben való állás helye’. Egy áttó beibe összeesött és mökhát. - Áttó belibe épattant a korsó. Vö. OrmSz. 13. álltó; SzegSz.I. 64. álltóhelyben; ZsNyj. 115 alom ~ (almot, almok, -gya) fn. ’az állatok alá szórt szalma, erdei sás, falevél stb.’. Üsszé térdig jár a jószág az alomba, tavasszá mög nem lössz. Vö. OrmSz. 13; SzegSz.I. 66; ZsNyj. 78 aludttejes prósza aluttejes ~ (’-jja, ’-juk) fn. Vékony rétegű búzaliszt, aludttej és tojás keveréke, tepsiben sütve’. Süssünk máma ék kis aluttejes prószát, barna mögvan. L. prósza, búzaprósza amihelyt amijánst hsz. ’mihelyt’. Amijánst engöm möglát, nincs többet maradásom, ujj an ér rozgyerök ez. - Amijánst beértünk vele ja kórházba, má vitték is a müttőasztára. Vö. OrmSz. 380. mihelyt amióta miutátu fogva hsz. ’vmely időponttól kezdve’. Miutátu fogva csak tudom az eszömet, édösapám makkútatni járt a bankosok erdejébe. - Miutátu fogva a rádiót mökhoszták, évvé nem löhed birnya. ángy ánygy (-a) fn. ’fiútestvér és közeli férfirokon felesége’, gyak. Érnék az ánygyomhó. - Vöt neköm égy ánygyom. Mindik hit magáhó. L. ángyi. Vö. OrmSz. 15; SzegSz.1.71; ZsNyj. 80 angyalírtafű anygyalirtafü (-jet, -jek, -jje) fn. ’gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium)’. ritk. Ahunn a küjek közü csurog a víz, ott nagyon szeret lönni az anygyalirtafü. A levél ajjám vannak ujjam vonásfélék. Úgy monygyák az anygyal irt rá valamit. Csak májaz embörök éfelejtötték, hogy mit. ángyi ánygyi fn. ’a fiútestvér, idősebb férfirokon feleségének megszólítása’. kedv. Ánygyi, maga nem mém hódba? L. ángy. Vö. OrmSz. 15; SzegSz.I. 72; ZsNyj. 80 anyabirkás ~ (-sa) fn. ’uradalmi juhász, aki az anyajuhokat külön nyájban őrzi’. [Rendsz. a juhászszámadó feladata.] anyás ~ mn. 1. ’az anyjához túlságosan ragaszkodó’. Ez a gyerök igön anyás. - A Pisti az nagyon anyázs vót kicsi korába. Még az öregannyáná se tuttam éhanni. 2. ’tollasodó csirke, madárfióka’. Evitte a büdös férög [ti. a karvaly] a csibéjjeimet. Pedig má egész anyássag vótak. - Any ássak mája galambgyaid afészögbe. Vö. SzegSz.I. 74; ZsNyj. 78 annyira annyirán, annyirára hsz. ’úgy’. Annyirám bánkódod, de annyirán, hogy valóssággá belebetegödött. - Azok a fővalósijak [Kaposvártól északabbra lakó falusiak] annyirára vitték má ászt a naty flancot [divatoztak], hogy a papok főtték [dorgálták] ükét a templomba. Vö. OrmSz. 15 apacsos ~ (-sa) fn. ’bújócska játék’. Nr. [Több gyermek kiszámoló mondóka után választ egy hunyót v. kumrót. Az a szemét behunyva falnak támaszkodik, és hangosan tizesével számol, míg minden játékos 38
