Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

A,Á

is ét akkorgyába, az isten nyugossza... Vö. SzegSz.I. 56; ZsNyj. 78

alamuszi ~ mn. 1 ’aluszékony, álmos természetű’. Ámos az én kis alamuszi bogaram [gyerekem]? kedv. 2. ’ügyefo- gyott, tehetetlen. Alamuszi cselédnek nem vót böcsülettye ja pusztába. 3. ’lassú’. Ha én tudom, hogy mijjen alamuszi, l nem híttam vóna segítteni. Vö. SzegSz. I. 58; ZsNyj. 78

alának ~ hsz.l. ’lefelé’. Ära alának hallom, hot trombitának. 2. ’déli irányban’. Édösapám szokta mondani: Gyerökök, csak alának mék szegőnni, még a Drávájig nem érők. Vö. ZsNyj. 78. alá

áldomás ádomás (-sa) fn. 1. ’borivás vmi, rendszerint állat eladásának örömére’. Nr. [Az állatvásáron nagy jelentősége van az eladás utáni ádomásivásnak. A néphit szerint enélkül a vevőnek nem lesz szerencséje az eladott jószághoz. Az ádomást ki is szokták alkudni. Az eladó gazda fizeti.] Fizessön éj jó ádomást, hogy lögyön a lohol szöröncséml - Adok jó ádomást, dicsérd é [ajánld megvételre] a tehenemet! 2. ’eljegyzés’. Vasárnap lössz a Marcsa ádomássa. L. áldomásivás. Vö. OrmSz. 9; SzegSz.I. 89

áldomásivás ádomásivás (-sa) fn. ’eljegyzés’. rég. Nr. Adomásiváskor égyesz- köttek mög [ti. leány és fiú szülei]. Addig nem is tálútak az asztára, még mög nem ákuttak. Vagy úgy vót mondval akkoriba: még mög nem égyeszköttek. Ugye a Ián szüleji ragaszkottak, hogy a völegén vágyé ja mönyasszonruhát, cipőt, asztán a selömkendőt. Mög a zenészöket is fűzéssé. Hitták régön kislakodalomnak is. Mas má eljedzés ... L.áldomás,kislakodalom,kézfogó, eljegyzés

alerdész ~ (-sze) fn. ’az uradalmi erdőgazdaságban rangban a főerdész után következő erdész, közép fokú szaképzettséggel’. Gyüttünk mi Terecsömbü haza. Közbe a tölösbe akartunk szánni gombát, az alerdész möggyütt, csúnyán kitráncporád bennünket.

aligha alikha, allikha hsz. ’valószínűleg nem, bajosan’. Alikha lakik abba a helbe valaki. - Allikha vótigasz, csak jár a szájjá. Vö. OrmSz. 9

alighanem alikhanem, allikhanem hsz. ’valószínűleg’. Alikhanem a szomszéd vót. - Allikhanem addigra má üszre járt az üdő, ha jó vélekszök. Vö. OrmSz. 9; SzegSz.1.60

alj ajj (-a, alia) fn. 1. ’hegy, domb alja’. Ha szárosság van, az ajba mindék szöbb a kukorica. 2. ’edénynek a feneke’. Kormos lőtt a fazék ajja. 3. ’folyadékfélék leülepedett rétege’. Nehogy az ajját főkeverd! Minygyá zavaros lössz. 4. ’vminek silány maradéka’. Neköm maratt a krumpli alia. Vö. OrmSz. 9; SzegSz.1.60

aljas ajjas, alias mn. ’vmiből visszamaradt, silány, hitvány’. Az alias kukorica marad a baromfinak. Né busuj, máj kiválogatik. - Ami krumpli vót, ászt a hajdú kielőszte [ti. a major részére kiválogatta]. Nekik mök csak az ajjazs gyütött. Vö. SzegSz.I. 61

álkapca ~ (-jja) fn. ’alsó állkapocs’. Az egész álkapcám fáj afogamtu. - Léjesött az álkapcája [ti. ámulattól]. - Főkötötték az álkapcájját [ti. meghalt], Vö. OrmSz. 12; SzegSz.I. 63

állás ~ (-sa) fn. 1. ’szarvasmarhák, lovak számára korláttal elkérített hely a szabadban, vagy istálló előtt’. Néd é! Nyáron az állás legjop hel a jószágnak. - Mikor gulázsbujtár vótam, az állázsba elaluttam. Nd. 2. ’magas kévéskazal oldalába szúrt két karó, s azon keresztül fektetett deszka, melyre állva egy ember villával to37