Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

A, Á

a ~ Nyomosító elem. Nét hun agy erők a! -Kerűd mögalVö. OrmSz. 1.; ZsNyj. 77 á ~ isz. Tagadás. A, nem is igaz. - A, nem is láttam. Vő. OrmSz. 1.; SzegSz.1.43 ä ~ isz. Sajnálkozást kifejező hang. Ä/ Né mond! Mikoj járt úgy az a szöröncsétlen Nani?

á ~ isz. ’nem’. Vótá Szigedbe? Á! Hogy a fényébe? - Végesztetök a kukoricává? Ál Marat még én nad darab. Vő. OrmSz. 1 abajgat ~ (abajgacc, -ó, -ol, abajgasson) i. 1. ’hajszol, kerget’. Kutyává abajgattya ja baromfijakat a vetésrü. 2. ’zaklat, nyugtalanít’. Állandójjan abajgati a gyerököket. 3. ’üt, ver’. Sokat abajgatta afeleségit, pejig há nem szógát rá. Vő. SzegSz. 1.43

abalé ~ (- jje, -jjük) fn. ’disznóöléskor a disznósajthoz szükséges húsfélék (bőrdarabok, fejrész, nyelv, stb.), valamint a hurka kifőzésekor visszamaradt zsíros lé’. L. kövesztőlé

ablakos tót ~ fn. törött ablakokat kijavító, rendsz. szlovák származású vándor kisiparos, aki az üvegeit, szerszámait a hátán ládában hordozta’. Akkorgyütt az ablakos tót a pusztára. „Asszonyok! Likás obiok csinyátatnyi!" - kijabáta. L. üveges tót ua.

abroszáruló abroszárulló (-jja, -jjuk) fn. ’abroszt, olcsó szőnyegféléket árusító cigányember’. Nr. [Az első világháború után Kaposszentjakabon megtelepült ún. „erdéliek" egész Somogy megyét bejárják, miközben abroszt és szőnyegféléket árulnak. A „Gábor” törzshöz tartoznak.] Akkor nagyon jártak az abroszárullók is. Pusztahelön szőnyegöt nem igön vött senki, jobbára ha abroszt.

ad ád (acc, adó, adói, aggyon) i. 1. ’vkinek átnyújt, odanyújt’. Acc ide ászt a kapát! - Acci! Mögáglálom [nagyjából megvarrom] a kabátodat! - Nem ád rá semmit [ti. ruhát vkire]. 2. ’tisztel, vmivel törődik’. Semmit sé ád rá [ti. figyelembe se veszi]. - A vém bolonra nem ád má senki [ti. az öreg ember szavára senki sem figyel], Vö. OrmSz. 2.; SzegSz.I. 46; ZsNyj. 77

ágazat ágozat (-tya) fn. ’nemzetség, rokonsági elágazás’. Ezök a Zsebig valami ágozattyuknekik.Vö. OrmSz.4; SzegSz.I. 48; ZsNyj. 80

aggat ~ (aggacc, -ó, -ol, aggasson) i. 1. ’felfüggeszt vmire’. Segiccsek aggatni [ti. paprika füzéreket a szárítógerendára]? L. fölaggat, ráaggat. 2. ’láb alatt van, akadályoz vmiben’. Vö. OrmSz. 4; SzegSz.I. 49; ZsNyj. 77

aggódik ~ (aggócc, aggódó, aggódok, aggóggyon) i. ’az aludttej túróvá képződik a melegen’. A turósacskóba öntött aluttejet acskóstu együtt a savóba hagyik áni. Úgy az magába aggódik. - Né akazd a turósacskót a szögre, had aggóggyon a savóba! L. megaggódik. Vö. SzegSz.I. 49; ZsNyj. 77 aggság akság (-gya) fn. ’akadályozó gond, baj’. Naty akság az, hun gyerög van. - Tés csak akságnag vagy itt.

aggságoskodik akságoskodik (akságos- kocc, -ó, -ol, akságoskoggyon) i. ’alkalmatlankodik, útban van, akadályoz vmiben’. Itt akságoskodot rajtam egész nap. - Löktye má árép ké ászt a göcsöt! Nem láti, hogy akságoskodik?

35