Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
járt a ludvérc éjjelönként. Na asztán, annyirán hasznáta az asszont, hogy má alig vót ereje járni. Gondúta, hogy a lányát fekteti j az ágyra. Hátha ászt nem ismeri és nem bántya. Biza’, elintészte a lánt is. Szép lány vót, szeretőd vónanférhöl mönni, de hát hire mönt, hogy ludvérc jár hozzájuk. Ity hát nem vötté jé senki. De vót az asszonnak ed derék szépfija is. Magos. De, má évek tétek, mútak. Akkor mög ahhó járt. Ugye, nem tálát semmit, csak tapogatta. Éccér valakinek épanaszkodott, hogy nincs nyugvásuk, bejár hozzájuk a ludvérc. Te - asz mongya -, tödd bele égy gyufáskátulába. Úgy izs vót, beletötte éty kátulába, kivitte jaz istállóba, beletötte a jászóba. A lovak mök fújtak tüle. A másik kocsis mög möktaláta, betötteja zsebgyébe. Na asztán! Azután mög azokhó szegődött. Annak izs vót él lánya, ászt is keszte... A lány sikonyát! Édösanyám hajcsa ki észt az embört! De ném talátak semmit, csak éb békát. Ütik, verik a békát, hát ném mögy ki, ném mögy ki...! Akkor éccére a békábu lúd lőtt. Lúd képibe... A lúd, röpicsűt, ugrát... Vasvellává akarták agyonütni, as se tutták. Akkor vótak kaposi fuvarosok, azok aszonták, ük ném fének tüle. Kall nekik a péndz. Az ördög mög is tötte. Péndzük lőtt, mullattak, danátok... Utójjára má azok is szabadúni szerettek vóna, mer úgy éhasznáta ükét... Addig-addig, csak éfokták a ludvércöt, azok is betötték éty kátulába. Emöntek vele apaphol, annak titogba beletötték a zsebgyébe... (Az ördög és a kaposi fuvaros) Éccér is itt a kapozsvári piharcon é. Ott szoktak várni ja fuvarosok, hoty hát kaptyanak valami fuvart. Többnyire ezög zsöllérög vótak, valamikori cselédök. Értöttek a lohol. Átak, vártak, de séhun éty kuncsaft, hogy valamit szólítani kőne. Aszongya jaz égyik kocsis: - Haj - asz mongya -, ujjan szögén vagyok, sok a gyerök, de má napok uta itt álok és semmi. Ha jaz ördög gyünne, hogy vigyem fuvarba, még ászt is évádúnám, csak má valami kis péndzöm lönne. Ahogyan észt kimongya, ódámén égy urijembör a kocsishó. - Na, itt vagyok jóembör, möggyüttem érted, fogd be ja lovakat, asztám mönnyünk! De, hát hová, méret - Máj én éröndözöm - aszongya -, amire ez a kutya vezet. Égy nagy kutya át a kocsi elejbe. Elindútak..., mönt, mönt, má Kapozsbu egésszen ki... Mikor a vározsbu kiértek, a kocsi ékezdött emékönni, mindégföllebb,föllebb... - Jaj Istenöm! Mas máföllebb ném möhetök, - mongya ja kocsis. - Dehonném, csak mönnyünk! Annyivégre, hogy odaértek a pokolhó. Ott kifoggyák a lovakat, az embörd bevezetik égy helségbe. Na te szögény embör, annyi pénct kapsz, amennyi csak köll. Kocsivá vihetöd haza. Egy dógot köll möktönnöd. Ennek az embörnek a nyakábu vödd ki ja körösztöt...! A kocsis mögismerte, hogy az alispán, aki mökhát, ül éty szégbe. An ném szót, csak intött a fejévé, hogy né, né...! A fuvaros möksajnáta, aszonta, ű ném vöszi le. - Ném-él Akkor té is itt maracc a pokóba. így a fuvaros annyirán mögijett, hoty kirántotta az alispán nyakábu ja körösztöt. Muszájbu. Mer az ördögök addig ném tértek hozzájja. Na, asztán az ördögök mingyá el is izéták az alispánt, még a porát sé löhetött látni. Na, mast - aszongyák -, rágd mög a kocsidat péndzé! Ahogyan teccik. Örűt szögén fuvaros, allig várta, hoty hazaérgyön. De, májaz utón kibontotta az égyik zsákot. Mind ujsákpappirozs vót. Ném pénz. Az ördög becsapta. De ja kutya ékésérte a város széléjig. De ja zsákogba éty krajcár sé vót, mind pappiros. Azér ném szabad az ördögöt késérteni, ahogyan mongyák, falra fösteni. 325
