Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
de nekünk cselédüknek ijjen nem gy ütött. ...de, ászt mongya: - A Szűz Marija úgy vöszi, hogy aki röndös, tiszta kívürü, mind bellü a lölke, annak az nem számit, hogy van-e harson szoknyájja... Akkor a templomkerbe átőtősztek, de mink pusztajijak nem. Útközbe ja fijatalok óvasták az imáccságokat, mer az üdősebbek nem ismerték a bötüt. Edösapám se, de ja pénct ászt nagyon... ... akkor, aki vót szomorúságba, vagy betekségbe, mögmosakottak Andocson a fórás vizéné... De abbu inni is köllene! Ugye nagyasszonkor meleg van, de vót ujjan sok, aki a sebös lábát abba mosta, hogy akkor émullik... Akkor ugye vót, aki a körösztlányát mozsdatta. Vött ki belüle a markává és ászt monta: - Terád adom a körösztfának az áldássát! Háromszor. Háromszor lehuszta vizes tenyerivá jaz arcát. De napfőkőtte előtt! Aki először vót Andocson, de csak lányok... Szót valamöllik ismerőssének, ha vót ujjan szeretedbéli üdősebb asszonnak. Akkor az megmosdatta abba ja fórázsba. De csak napfőkőtte előtt, mer uty tartották, hoty csak úgy érvényös... Akkor az lőtt a mozsdatott körösztannya. Mögmozsdatlak lányom. Akkor vött is neki valamijjen ajándékot: szentképet, rózsafüzért emlégbe... Annak a lánnak a szüleji is uty tartották egymást, mint komák. Gulyás József 74 év. 2002. Mozsgó - Szentmiklós-puszta (Milyen volt valamikor egy turbéki leányvásár?) Ide Turbégba a környégbeli gazdag katalikus parasztok szokták éhozni a lányajikat. Nagyasszonyi búcsúkor vót ez... Kiőtősztették ükét a lekszöbb ruhájugba, főrakták az ékszörejiket..., gyöngy, függő, miegymás... Mise után fősorakosztak a lányok a hüss szödörfák alatt. Az annyuk mögöttük át. Vót, aki vékába kalácsot, bort, pálinkát is hozott. Diszös abrosszá lé vót takarval, a lány lába elé tötték. A köröszcségi körösztannyik mög vótak a tutorgyajik. Úgy monták nekik: tutorok. Azog dóga vót édicsérni ja lánt. A legényök mög előttük sétágattak, nézegették ükét, válogattak... De ja legény is a körösztannyáva. A körösztannyiknak av vót a dóga, hogy édicsérgye a lánt. Mög is szólították a legént. Amöllik teccött nekik, de ez má mög vót beszévé ja lánnyá. Akkor elébb a két körösztannya beszét egymássá, a két tutor: - Há valósi a legény, mennyi főggye van, miegymás... Asztán odacsáta: - Mutatok én neköd ujjan lánt, hogy párgya nincs. Ugye, dicsérte ja lánt, hogy jódógos, monta, hogy hány hód főd lössz a jussa, ház, jószág... Ha ja legénnek is teccött, odaköszönt, mökkináták... Vót úgy is, hogy háttu mög is égyeszköttek. Valamikor - de én észt csak hallomázsbu tudom -, hogy mingyá mög is esküthettek. De mondom, hogy csak pógárlányok jobban, ahun égyezs vót a lány. Azog gyüttek. Pusztaji lányok nem átak ám sorba, nem vót hozomány! Jába is ád vóna, akármijjen szép is löhetött... Mink cselédlegényök azér végigvizitátuk ükét, möllik mijjen, de ahogyan máma mongyák, cselédgyerök nem rukhatott ám labdába... Ha mögvót az ügyesség, akkor délután a Tepszisbe vagy a Szívásba émöntek bálba. Valamikor hirözs vót a szigeti Rétezs-banda, asz szokott muzsikám. A turbéki búcsúba csak a katalikusok. Délelőtt. A léformátusok nem gyüttek a búcsúba, hanem délután Domoloson a csárdáná tartották a leánvásárt. Ajis id van, három kilómétör? A csárda hun van. Ott is bál vót nagy. Cifra kocsikkal, szép lovakkal hoszták ám a lányokat Szigetön alluru, akkor a Dráva felé a léformátus kösségögbü. Mék keletrü is..., mit tudom 322
