Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Ha az uraság mögengette, akkor mökhajút, szépön mökköszönte: - Naccságos úri Köszönöm szépön! Akkor éköszönt... Jóccakát kívánok! Ha teccöttneki akkor is, ha nem, akkor is, csak ék kicsint koppanósabban monta. Ennyit löhetött, de mást visszajeleni nem ám! (Hogyan alakult annak a lánynak a sorsa, aki elment szolgállónak úri házakhoz?) Az a lány, aki émönt szógállónak, a pusztán má nem nagy jövőjje vöt. Ászt má nem is tartották annyirán tisztösségösnek. Pedik hát a szögénség kényszöritötte rá. Igaz, ólik-másik lényirette ja haját, rászokott a cigárettára, mind a Kati is - é. A naccságák ritka helön attak nekik külön szobát, a konyhába kucorottak éjjé. Dógosztak hajnátú estéiig. De, ha éveszöd izs valami, mingyá ráfokták a cselédlánra. Mint vöt a S. Rozi is..., a naccsága a szógállón kereste a pénct, közbe mög afija kivötte a bukszájábu. Ki vöt a bűnös? A szógálló. Kiforgatták a zsebejit. Asztán kitudódott, hoty afijatalur ékártyászta. Akárhány vöt ijjen. A szógállónak hágatni köllött. Akkor, ha vót ujjan férfi a húzná, erőszakoskottak izs velük... Tudod? Biza', sok szógálló mögesött Ián lőtt. Akkor ászt má ha özvegyembör évötte, vaty ki hibás legén vót ... Ugye abba jaz üdőbe jobban vigyásztak a lányok tisztösségére mim mast. A vatházosság is naty szégyön vót. Mastat mök csak összeának, mind a szamár mög a ló... Aszongyák: élettársak! Régön észt a szót nem is hallottam, de as se, hogy évának. Akkor egyik gyerök ere, a másik ára. Mijjen nevellés ez? Hánnya-veti ükét a sors, végin a gyerökök a lelendzbe kötnek ki... Azér monták a pusztán: - Édös lányom! Éty cselédlánnak nincs más hozománnyá, mind a tisztössége. Eg gazdag lány lőhet kurva, ászt úgyis évöszik a jussájér. De, ha écs cselédlány évesztija tisztösségit, möhet a Dunának! (A cselédek templombajárásáról) Ugye a pusztágba messzi vót a templom. Uty szoktunk imátkozni a szabad ég alatt. Út tartották, ha valaki a szabad ég alatt imátkozik, ászt annyirán mökhágattya a jó Isten. Csak a szabad ég alatt. Legjobban az erdőbe. Csöndesség vót, a magos ősfák alatt csak a madarak szótak. Akkor útközbe mise helött ott imátkosztunk. Neköm szöbb izs vót, mind a templomba... Még a pap is aszonta néköm, mikor hát én észt a mi papunknak émontam, hogy biza', mink régön nem járhattunk templomba, ruhánk se vót hozzá, templom is messzi vót afalugba. Mök hát abba ja Zselicségbe jobban leformátus népek is laktak, mi cselédök mök katalikusog vótunk. Szégyön, nem szégyön, de nem járhattunk templomba. De azér a hitöt tartottunk. Ászt mongya ja pap: - Ha ki tud mönni, észt a két imát mongya el a szabad ég alatt ezután is. Éppen annyi, mintha égyünneja templomba. Szabad ég alatt, napfőkőtte előtt... (Melyik búcsújáró hely volt a legkedveltebb?) Andocs... Innej Kapos környékibü, leginkább odajártunk búcsúkra. Émöntünk hálásra. De gyalog! Mer ászt tartották, hogy az a bucsujárás vállik a lélöküdvösségre, amit mögjárnak gyalog. így abbuja Zselidzbü, C.serénfa, Sántos, Töröcske..., aznap nem is értüng vóna oda. Vótak ujjan üdős asszonyok, hoszták a belinert. Bekötöttünk a bugyorba, főtöttünk a fejünkre, vagy a karunkra akasztottunk. De vót ám, akinek as se vót. Éjjé avvá takarósztunk a templomkerbe. Ha vót. Ugye ja jobbmódu pógároknak vót selöm blujzuk, bársonszoknyájjuk, 321
