Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Tárósztatázsba ném igön ötettünk, esetleg kis tököt, a vizet beleöntötte az embör a váluba, hogy igy ék... A déllő ujjan hel vót, ahun fák vótak, árnyék, mög a közeibe víz. Ott ihatik a jószág. Mer a buzátu nyáron nagyon hevüll jószág... A táróbajó étek, valósággá mökhisztak a disznók. (Mit szoktak tenni, ha a menyét kárt tett a tyúkólban?) A mönyétasszon ronda partéka. Ha valahun mögjelönt naty kárt tött a baromfiba. A kupájjáná éharapta, kiszíj ja a vérit, asztán otthagy i. Akkor ki vót gazdaasszon, tétemént tött. Úgy monták, tétemény. Egy orsóra, vagy löhetöd gyalogorsó is, vagy áspa, töttek kendörkócot, ászt odaállétotta a tikól ajtaja elé és rámonta: Hallod-é te mönyétasszon?! Én urad löszök. De ha észt a kendört röggére, innepre mög nem fonyod, lábod kóccal összekötöm, szömejidet kiáspállom! - Akkor a monyét nem mer többet odamönni, nehogy fonyni kőjjön neki. En is úgy hallottam édösanyámtu. Hogy a monyét szép mönyecske vót, de lusta, nem szeretöttfonni, asztá’ a napa elátkoszta vóna a monyét. Azér mongyák néki, hogy mönyétasszon. Ära vigyásztak, hogy agyon né vergyék, mer a párgya bosszubu oda parazsat hoz ésfőgyujti ja házat. Szíjártó József 73 év. 1953. Kisbőszénfa-puszta (Miért bogárzik a marha a legelőn?) Hát, amikor az Urjézus és szent Pétör a fődön járt, sokat gyalogútak és mögéhösztek. Útközbe égy gulás éppen delétetött. Kértek tüle éty kis tejet, de a gulás ném adott. Möntek tovább, ott mög égy juház delétette a birkájit. Tüle is kértek kis tejet. A juhász ném csak tejet adott szüvessen, ha ném még sajtot is. Akkor monta az Urjézus: - Te juhász, ezután té nyugottan aluthacc a déllőn, pihenhecc, de a gulás ném. A marhájja ezután bogárzik, ném lösz nyugovássa a déllőn. Eperjesi Imre 76 év. 1972. Németlukafa-puszta, Sasrét-puszta (Miért káromkodik a kanász?) Az eccöri kanász is hajt a faluba, terete a disznókat... Közben nagyokat káromkodott. Ezönközbe az ablakon kihajút a pap, hallotta. Rá is szót: - János! Mé káromkodik maga ijjen csúnyán? Ej, tisztelendő úr! Ha maga előtt is úgy ugranának a bötük, mind én előttem a disznók, máj maga is ékerittené nekik. Eperjesi Imréné Fodor Rozália 75 év. 1974. Németlukafa-puszta, Sasrét-puszta (Tud-e még valamit a régi betyárvlágról?) En sokat tunnék érü meséni, néféjj!... mer bétyárok még az én lánkoromba izs vótak. Ügyé a Zselic erdőségögbü ál. Akármére is möntünk a pusztábu, erdő, mög erdő. Mi abba névellőttünk. De szögén embörnek ném köllöttféni. Valósággá. UgyéMárcodó, Ropó, Vitorág, Kardosfa az mind erdőségbe vót. Ha möntünk valahá, hódba, orvashol, vaty hát templomba órákig az erdőn körösztü vezetőit az út. De mink a bétyároktu ném fétünk. Még mind kislányok sé. Peddig hád vót, amikor talákosztunk izs velük. Édösapám mindég asz monta: 312
