Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
... Amikor má jó égött a tűz, az asszon kiszakította a tésztát. Szakasztógba. Néköm vót öt karikás szakasztóm mög égy vekninek, hosszikás. A szakasztóba két még égy órát. Amikor az asszon szakította ki a könyeret, esőnek a pompost szakította ki. A pompos az ujjan izés..., a pompost szakította ki ésőnék, és ászt őtötte be utójjára és mögen ésőnék vötte ki a kemöncébü. A kis pompozs vót az eső is, mit mökszektek. Vót jé kilós? Mind égy nagyobb zsömle. A Zselidzbe pompos nékün ném sütött az asszon könyeret, asz monták, hogy az a Krisztus könyere. Ha az asszon ném süt pompost, akkor örüli az ördög. Azér sütnek, hogy az angyalnak lögyön igaza. Mer vitáznak. Az ördög aszongya: - Né örűjj, ném süt az asszon pompost! Az angyal ászt feletti: - De süt! Na, akkor, ha az asszon mégis süt pompost, akkor örüli az angyal és vigyáz a kemöncére. A kemönce elejébe mindég lángállót is sütöttünk. A gyerökök má várták, abba nabba av vót a röggeli. Lángálló. Ha vót rá ék kis téfő, vagy zsir, de annékün is jó vót. Csak máma sütnének ujjanokat! Mi vót az a vakarcs? Tudod, amit az asszon könyérsütéskor kalánnyá ja teknyő ódaláru lévakart. Monták úgy is: vakarák. Vót akkora, mind az öklöm? Inkáp kisseb. Vót, aki belezsurmúta a kiskovázba, vagy dopta be a bocskázsba. Ha mög is sütötte, ászt csak örekcseléd öhette mög. Gyeröknek ném atták. Aszonták, attu ném nyül mög. Csökött marad. Még nóta izs vót róla: - Ety szöm kökény, két szöm kökény! Tátottszáju béröslegén! Mér ötted mög a vakarcsot, azér ném nyül ki ja bajcod... Ha peddig lány ötté mög, ászt tartották, hogy ném mögy férhöl... Csepregijózsefné Galamb Anna 1972. Nagy-puszta (Koplaló-puszta) (A tehénrontásról) ... Szulimámba laktunk, mögrontották a tehenemet. Ném adott tejet. Ügyé a család nagy vót, önni köllött, mast mit csíny áj jak? Az mongyák néköm a pajtásnéjim: -foggyá égy istenátkoszta tüskét, csak annyit faraggyá lé róla, hogy a kezedet né szurgya. Es öncsek tejet a disznóváluba.. És avvája tüskévé vergyem a tejet napkőtte előtt. Hát én asszörént töttem is. Alig ékesztem, gyün a báttya... Né báncsd a szöröncsétlent, máj möktér...! De én csak attam neki. É jis gyütt oda, saját maga a vén kurva és agyarkodott rám. De én rá sé nésztem. Mér ehűt az enyémre, én sósé ehűtem az üvére... Bele izs betegödött... Bele biza! Eperjesi Imréné Fodor Rozália 73 év. 1972. Németlukafa-puszta, Sasrét-puszta (Meséljen valamit a nyári disznótartásról, a tarlóztatásról.) Kérőm, az urodalom lektöp helön mögengette ja cselétkanásznak a tárósztatást is..., Tudod-é? Mikor mája kepéket betakarították a szürüskerbe. A pásztorembör jobbára hüssé tarósztatott A disznó nagyon émarad a tárón, ném köll rájuk különösebben vigyázni.... Türósztatázsba éjfékor má ujbu kihajtott a kanász..., a Jóska bácsi ujjan csöndessen, hogy sok eszre sé vötte, hoty hajt a kanász... Ha meleg vót - bizony Isten -, este csak annyit mönt haza, hogy a göbék mökszoptassanak. Mer nyáron vótak azok a malacozsgöbék... Akkor kicsint ű jis alutt, vaty talán lé séfekütt. Nappá mökfekütt a jószág a nagy melegbe ja déllőn... 311 i
