Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
mög mit tom ém mi, nem vót... Ha nem tudott az a cseléd ud dógozni, akkor má nem vád böcsület. Apámon is kiattak, akkor gyüttünk a Szöllőbe lakni árendás házba. Zsöllérök lőttünk. Eperjesi Imréné Fodor Rozália 80 év. 1979. Sasrét-puszta (A kenyérsütéssel kapcsolatban feljegyzett szövegek) A könyérsütés? Kérőm, az nem akármi vót ám! Csak asz tuggya, aki má éccér is sütött könyeret. Hát még égy életön áttu? Mer mindön hétön sütött az asszon könyeret. Előtte nap léhosztunk a pallásru a lisztöt. Mökszitátunk. Akkor este möktötte az asszon a kovászt. A süt- nivalót langyos sózs vízbe beásztatta. Mökszürte, és a teknyő egyig végibe lisztté összekeverte. A kovászfát rátötte és jó letakarta. Másnap hajnába abbu a kovászbu kivötte a kiskovásszát. Ety kis tányérra valót... Összekevertünk éty kis lisztté, ézsurmútuk, abroszt teritöttünk az ágyra, melegön mökszárogattuk, mer ha ném, éromlott. Vagy nyullós löd, vagy penészlös... Vót égy acskó vászonbu, av vót a sütnivalós acskó, abba tartottunk a követköző sütésig. Szellős helönfölakasztottunk, ott tovább szárogalódott. Ha két összemarék sütnivalót csíny át, am má három-négy sütésből is ölég vót. Még én lánkottam, mi élesztőt ném ismertünk. Jobban má a huszas éveg végén. Na mást! Ászt a sütnivalót az ujj sütés előtt mök köllött ásztatni. Vót ujjan is, hogy a sütnivalóba kukoricalisztöt is kevert. De sütnivalót naty szégyön vót kűcsön kérni. Ném is szüvessen attak, mer ászt tartották, hogy akkor éviszik a szöröncséjjét. Ném lösz nekijje többet jó könyere. De ha attak is, három szömöt visszakértek, hogy né tuggyon ártani, mer vót ujjan is, hogy irigységbü, vagy bosszubu is kért kűcsön sütnivalót attu a másiktu, mer hogy annak mindég széb vót a könyere, hoty hát má ászt is hat sziggya jaz ura. Na mast, ha mégis attak neki sütnivalót, akkor ászt abba ja nabba, amikor a másik süt, a kűcsönkért kovászt lefórászta. Akkor biza, aki atta annak sokájig ném lőtt jó könyere, amég mássá ném cserét. Mög akatt ujjan érvéntelen asszon, ném is égy, hogy mögromlott a sütnivalója. Hogy még annyi esze sincs, hogy sütnivalót csíny áj jón magának. Vaty hazutta, hogy ném lőtt ölég..., ára monták, hogy ném sok sütnivalója van, hogy nincs ölég esze. A könyérsütéshöl külön teknyő vót. Cigányok csinyáták. Vót ki liszté cseréte, ki péndzér vötte... A teknyőt rátöttünk a dagasztólábra, de a teknyő alá télön égy rissz-rossz kabátot, pakrócot is töttünk, hogy né fázzon mög a kovász. Föllü abrosszá takartunk. Egész addig még be ném ütöttünk. Télön, ha hideggyebb vót a lakás, vót uty, hogy a szakasztókat beraktuk az ágyba és dunyhává takartunk le. Mer ha éccér mökfázott, keletien lőtt a könyér. Ragacsos vagy lapos... Am má nagy szégyön vót. A könyér legjobb vót sütnivalóval. Bisztossabb a kelése. Mer vót lusta kovász is. Ha vót, régön komlót kevertünk a kovászba. Monták, attu sörényebben kel a kovász. Akkor röggé korán, inkáp hajnába, még a család alutt... Isten nevébe..., vót a dagasztás. Úgy monták, hogy addig ném jó a könyér, még az asszon dagasztás közbe háromszor mög ném izzad..., aszongya, amég ném csurog az üsztörgye. Akkor éfütti a kemöncét,... sütőfává. Akkor az asszon aszongya: - Az ellenségömnek is süsd ki a szómét!... 310
