Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Németh Ferenc 69 év. 1969. Németlukafa-puszta (Feri bácsi, mesélne valamit az életéből?) Én kadarkuti születézs vagyok, Körmend-puszta... Onnaj Simongátra, máj továp kerű- tünk Dénözsbe, Dénözsbü Diózsba, Diózsbu Patára... Onnaj kerűtünk huszonkilendzbe Lukafára gulásnak. Mindaféle cselédembör, egyik pusztára a másikra. Asztán lőttem bérös, kocsis... Hány tinód betanítottam?! Azér, miutátu az eszömet tudom, ketten éty szobába mink má nem laktunk. De vót úgy, hoty hárman is laktak ety szobába. Negyvenötig is. Ajjaj! Egyik innej lakott a sarogba, a másik túfelü. Ijjent nem is jó látni. Ety here bejártam. Vótak abba a lakázsba, ... hat, hét..., tiz, tizenöten. Igasz, hogy naty szoba vód, de konyha mög füstözs vót. Odajártak heten főzni. Huszonhédbe-jé? Huszonnyódzba-jé? Tasókába. Nincs innéj messze Tasóka, röndös neve mast Adorján-puszta. Ott izs vótunk mink cselédök. Négyen laktak ety szobába. így a szoba közepin vót ed dúc. De nagy szoba vót, az igaz. De ety szoba vót. Egyik ebbe a sarogba lakott, a másiknak a másik sarog vót a portáj ja. A harmadiké ez, a negyediké mög az... Lőhet, hogy nem hiszöd, de huszonhéd gyerög vót abba az ety szobába. Csak gyerök! Még iskolássak vagy kissebbek. Mast égy egész iskolába nincs annyi. Abbu hosztunk el ety családot szengyörnapkor ide Szemmártomba. Mikor éhosztunk ükét, hogyan összecsókúták azok egymást?! Azok az asszonyok, azok a gyerökök sírtak. Gyerögbü ötöt, hatot hosztunk el. Azok úgy vátak el égymástu, mind a valóságos tesférök. Vusics Jánosné Hamarics Julianna 86 év. 1995. Szentmárton-puszta (Juli néninek is volt több testvére?) Biza', mink izs vótunk tizen tesférök. Tizen! Még négyen is aluttunk égy ágyba, mikor kissebbeg vótunk. Kettőnek ere vót a lába, kettőnék ára. En mög a bátyám, talán ismerted a Gyuri bátyámat Terecsömbe? Avvá mi éty tányérbu öttünk. Biza’, ety tányérbu, mer nem vót másik. Mi annyirán szerettünk egymást..., mikor má kevézs vót a tányérba, hogy nem merűt mög a kalány, figyétünk, hogy étyformán mericcsünk. Mikor má annyi vót csak, hogy két kalányra való, a bátyám az nagyobb vót, szétöntötte a két kalámba, hogy még avvá se csajjuk mög égymást. Mikor mög odakerűtem az uramékhol, én vótam a családba a tizönkettedik. Peddig má vótak, akik ékerűtek a családbu. Az asztáhó nem tért éccérre oda minnyá, csak a nagyobbak... Mondok néköd égyet: - a pusztán négyen fősztünk éty konyhán, de veszeködés ném vót ész szó sé. Ujjanog vótunk mind a tesférök. Máskép nem izs bírtunk vóna ki. Mast mög má ném tér össze a nép... Gulyás József 74 év. 2002. Mozsgó - Szentmiklós Vélekszök rá, édösapám észegődött Szentögyedre. Mozsgó-Szemiklósru Szentögyed- pusztára. Takarmányozs vót. A talák belemönt a szömibe. El is mönt a szömevilága. Addig, még bem vót a kórházba, füzették. De azutátu sémmit. Betegbisztosittás ném vót, rokkancsági, 309
