Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
én a jószágomtu nem vállok mög, nem akarom ükét épazáni. Akkor az ellenőr mongya néki: - Mihál! Gondújja mög, én mög vagyok magával ölégödvel. Hun talál maga ijjen jó helet? Edösapám mög ráfelét: - Szász pusztáná töhh van, de száz évig nem éllünk. En elindútam, el is mögyök... De nekünk akkor má kéz vöt a kelünk Szemihálfa-pusztán.... Cselédnek a tehén vöt az élete ...,allig vártunk, hogy égy borgyut elaggyunk, hogy az árán vöttünk néhány darab göncöt a családnak... Nyári István S3 év. 1976. Szentmárton-puszta (Számodra hogyan kezdődött a cselédélet?) Én huszonhármas születézs vagyok... Sajnos nem nagyon lőhet dicsekönni, mijjen vöt a sorunk. Hét-nyócévezs vótam? Má jártunk napszámba tüskét gyomlani, szittyát tépni. Valamit attak érte, négyven, hatfan fillér napszámot? De ja családnak ára is nagy szüksége vöt. Tizünkét évezs vótam, amúgy nyüjésre gyönge, má beszegőttem fékomvencijóra, kanázbujtárnak. Lukafán. A Pap Janival ketten őrösztünk kétszázötven-háromszász sűdőt. Ez mindönnapos munka vót: ötetés, tisztogatás, kihajtani a legellőre, őrözni... Hánykor kétünk? Ott ném köllött korán. Öt óra, hat óra... Ott is aluttunk, de máma szégyön, ott annyi vót a bóha, hogy tenyerünkké söpörtünk lé a lábunkru. Persze mesztéláb. Cipőrevaló ném vót... Két évig vótam kanász. Akkor égyüttünk Szemmártomba, ott tizönnégyéves koromba lőttem négyökrözs bérös. Ott má három órakor főharangosztak, jé komvenciójér. De éppenugy helt köllött ánom, minta régi bérösöknék. Vélekszökrá, hogy még a jármot se bírtam égybüföleméni... Egyik felit fölemétem, a másik lénn..., de csak csíny áni köllött. Néha a sógor bácsi az odagyütt, ségitött az ökör nyakára tönni a jármot. Mikor lőttem tizönhét éves, akkor kaptam háromnégyed komvencijót, még lé nem szeretem a katonájéktu... Ity tudott a család létözni. De az is borzasztó, hogy má ebbe a démográcijába se vöszik figyelőmbe a nyugdijjazásná, hogy má tizönkét éves koromba szógátam, mer a törvén szörént csak tizenöt éves koron föllü löhetöd vóna. Kovács Imréné Péter Rozália 71 év. 1963. (Kovács néni, maga is cselédasszony volt. Laktak-e más családokkal közös szobában?) Hogy laktunk-é többeken éty szobába, aranyom ? Hajjaj! Mikor az uram Gálosfán szógát, négyen-öten laktunk éty szobába. Én is hatod-heted magammá. Mindön sarogba éty család. Középön négy asztal... Akkor, ha ném vót egy esség, négy- öt lámpa égött éccérre. Gáloson mi égylámpássag vótunk. Hálá Isten, mögértöttünk egymást. Csak égy lámpa égött. Mindön hétön más asszon tőtötte bele az olajt. A banyakemöncét - mer úgy monták - mindön hétön másik assszon fütötte. De észt má uty se hiszi l senki, se magának, se neköm... Ujjan izs vót, hogy égyik ágyon szült az asszony, a másik ágyon mög halódott a beteg. Körű mög a sok apró gyerök. Mijjen éled vót az? 308
