Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Ere éty példa vót a kertésznek a sógorlánya. Szögény! Vitte a disznóknak a moslékot. Ha jó vélekszök, Térinek hitták. Másik nevire má nem vélekszög vissza. A fejin - mintha csak mast látnám - éggy ijjen csávázs vót, amibe vitte a fejin a moslékot. Kezibe év vödör. Ajózság, ahogy éjárt ottan, égy út átjáró vót a habarcson át. Ahogyan összadagasztották az ökrök a sárt, mök hát a lovak, mindömfélék. Téglákat dobátak ritkán bele, ára lépögettek át, hogy a jószákhol tuggyanak mönni mögötetni. Ü izs vitte a moslékot. A báróné mök sétát a kutyájivá. Észt a szöröncsétlen lánt möktámatták, ott abba a sár közepin. Ety téglán át szögén, köröskörü a kutyák mög máj mögötték. A báróné azsiszöd ész szóvá monta vóna nekik, hogy mönnyenek el a kutyák? Szögén lány ijjettibe monta: Nem möntök innej? Nem möntök innej? Talán, hogy a moslékot is rájug buritotta vóna, ára má nem vélekszök. Ezér is a báróné annyira möksértődött! Émonta mindönnek... Akkor aszonta neki, hoty huszonnégy órán bellü kipucújjon apusztábu. (Valóban el is kellett távoznia a pusztából?) El hát. El is távolították. Nem szivéte mög. Eggy árva lám vót, a sógoráná vót, mök hát a tesférgyiné. Onnaj járt napszámba a kertészedbe. Szóval el köllötött mönni. Rá éggy évre, pont od vótam a tikházná még mindég. Ez a szöröncsétlen lány visszagyütt oda. Gondúták, hogy éfelejtötte má a báróné. Szögén lám behoszta a zőccségöt a kertészedbü. A báróné begyüd valamijén a konyhába. Mink mög röggelisztünk az asztáná. Möglátta a lánt és mögismerte. Hát elmonta ujbu az ég világon mindömféle cafatos kurvának. De azonnal takaroggyon és eltávozzon, mer sógorával éggyütt ézavargya, amijér hát visszahoszta! 0 észt nem tűri mög. Újra ékeszte szögén lánt üldözni. El is köllötöt neki mönni örökre, nem szivéte mög. Amijér a kutyájit létégöszte. A kutyájit töbre böcsűte, mind a cseléggyejit. Ém mög éggy őtőzet ruhájér szógátam nekijje a tyukházná. Még as sé vötte mög a báróné, halom a majorosné a sajád zsebibü. Utána má nem kaptak rá sénkit. Akkor ity kaptam nyócfan fillért égy napra késébben, amijér visszamöntem dógozni. Én is báró konyhájjára jártam röggelizni, de nem ászt amit az urak, hanem majnem rosz- szabbat mind a kutyájjai. Amit lészépérátak tejet, ászt atták nekünk. Addig nagyon szerettem a tejet, de mögutátam. Ujjan kég vót szinte az a tej. Nekünk a sovántejet atták, ők mög mék külön tejszint is töttek rá. A báróné ahánszor begyütt, mindék föl köllötött ugrani. Kezics’csókullom! - ézs végigcsókúgatni a kezét. Sokszor ujjam büdös, puderozs vót mind a fényé! Vót rá eset, hogy émönt a küszöbig, mög visszagyüt. Mögin sorakozó! Kezics'csókullom! Méltoságos asszony! Vót a kovácslegény. Ügyé nem vót senkijje, odajárt be kosztra. Ajis szögény uj járt, hogy éccér odamönt kezetcsókúni. Másoccor nem mönt oda. Na asztán! Ászt émonta mindömféle gazembörnek, buta tahónak. Ászt is ki akarta a pusztábu üldözni, mer nem mönt oda másoccor kezetcsókúni. Hát nem vót ölék, ha éccér kezetcsókútak nekijje, halom nem tóm hánszor sorakozó vót. Télleg. Az embör ha övöt, nem jó esőt neki apuderos kezejit csókúgatni. Ev vót má huszonnégy éves legény. Szégyűte má. Mindig odafusson? Ezér el akarta üldözni onnaj. Utyhogy azér mégis mellejeátak a sofőr, mög az apósa aki löd gépész. Mökkérték a bárónét) hogy bocsássom mög neki. Ity hád visszamarad afijatalaembör. 294
