Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Kiaggyák a levelit. Hát, aki marannyi akar ugye, am marad. Mindön komvencijós cselédnek be köllöt mönni az irodára. Akit ébocsátottak, annak kiatták a pappirgyát, levelit. Avvá észegőthetöd valahá. Két napot attak helkeresésre. Esetleg nem birt éhelöszkönni, mögen kapót két napot. Na, mast az a cseléd így hurcúkodás előtt émönt két hétté előp, hová észegődöt. Hát ahogyan gondúta, üneki köll három jogát, vagy néty fogat, akkor annyit kért. Mikor mög'gyütt az üdő, április elseje -emmáa legutóbbi évegbe vót, mer addig Szenygyörnapkor - égy nappá előbb odakütték a fogatot. Főpakút, asztám mönt. A másikat mök hoszták belébe. (Kit fogadtak fel elsőnek a pusztában?) Aki erős családdá vót, hogy jó munkások vótak. Hogy vót neki, nem tóm két erős fija, vagy erősseb lányaji. Akik tuttak mönni napszámba. Asztán azokat fogatták mög, de uty, hogy mindön nap ki köllöt áni nekik napszámba. (Milyen tartozékai voltak egy béresszekérnek?) Azon van a nyomórud, vendégrudak, hosszilánc, kötél, cségla, lapicka. Akkor ha négy ökre vót, négy ökörlándz vót. Más nem izs vót asztán. Mer vótak ujjan belek, hogy a bérös vaty kocsis mindönt kapott. Kapott fejszét, irtókapát, ásót, mög lapátot, fűrészt, tejjes mindömfélét. A gazdaságé vót. De vótak ujjan belek, hogy mindönkinek a magájét köllöd vinni. Véllát, mindömfélét. A báró Bidérman gazdaságába nem kapott semmit. (Milyen különbség volt a kétökrös béres és négyökrös béres között?) Annyi, hogy a kétökrözs bérös takarmányozs vót. Állandó takarmányos, télön-nyáron. A négy ökrös am mög kijárt a mezőre szántam. Mög mikor mi közbegy üti. Ha köllött az erdőre fájér, ha szántani köllött, szántani. Boronáni. Takarodáshó, szénakordáshó, buzahordáshó, ami munka közbegy ütt. Ha peddig ujjan üdő vót, hoty hát nem löhetött, akkor monták, hogy: mönnyünk árkóni. Vagy télidőbe: émögyünk a legellőbe fát, bokrot kivágnyi, legellőt pucúni. Mindék talátak valami munkát. (Hány órakor kezdtek el dolgozni, és meddig tartott a munkaidő?) Hát nyárüdőbe a bérösökfőkétek két órákkor. Ha takarodázs vót, buzahordás... Két órakor főkét, négy órakor befogás. Débefél tizenkettőre beátak az ökrök az istállóba. Attak nekik önni, a bérösök émöntek ebédűni. Fél kettőkor befogázs vót. Akkor este nyócig horta a búzát. Hát ha szántani köllött, má akkor szántott este körűbellű nyóc órájig. Ha szántásru vót szó, akkor tizenegy órakor ki lőttek fogval. Fél óra kérőző üdő vót az ökröknek. Fújják ki magukat. Akkor két órakor vót a befogás. Ebéd után, akkor mög lőttek itadva a jószágok. Mindönki lepihend valahá a hüsre. Este, hát este nyóc óra tájba vód vége a munkának. Hazahajtod, dobot nekig valamit önni. Mök köllöt még itatni is, akkor möhetöt haza a bérözs vacsorázni. Bizan az nyárüdőbe tiz óra után má... (Mi a különbség az első béres és béres között?) Má a füzetésné izs vót különpség. Kapótféhót kukoicafőddel többet, mök kaszállóba többet kapott. Az járt elü, ács csináta röggé az ébresztőt is. Azér kapott fé hót főddé többet, mög kaszállóvá is többet. Szürüskertöt, vagy nem tóm, valami léniát, ijjent szoktak anni neki azér, hogy röggé ü szokta az ébresztőt tönni. Kalapát év vasat. Kalapállónak hitták. Égy ekeformát 287 i
