Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
kiakasztottak. Kéd vaskalapáccsa ekezdöt kalapáni, mind amikor a kizsbiró dobút. Egész kottára mönt. Aki jó tudót kalapáni, az egész kottára ütötte. (Aztán milyen verset szoktak kikalapálni?) „Bak kutya, bak kutya, bak kutya." Vót aki mást azt, hogy „Döndöri, döndöri rántod borsó." De vót, aki a nevit kalapáta ki: Vazsvári József, Vazsvári József. De hát évvé jobban csufúták csak, aki kalapál Eperjesi Imréné Fodor Rozália 70 év. 1969. Márcadó-puszta, Szenttamás-puszta, Sasrét-puszta (Mondjon valamit a disznók éjjeli legeltetéséről!) A disznó éjjé, ujjan csöndessen émén az utón, hogy ászt ki lőhetne hajtani a világbu. Ha tél, ha nyár. Akár mire éccaka. De nappá má nem. De éjjé má émén azon a járatlan utonn is. Tarósztatázsba utyhoty korán csöndessen kihajtott a Jóska bácsi a pusztábu. Utyhogy, akkor nem izs vötte észre sok, hoty hajt a kanász. Mer az éfékor nyáron kihajtott. Azér kicsit nyugodott ü is ókor. Ha bizan meleg vót a nyár, bizony isten - este csak annyira mönt haza, hogy né kőjjön kiválasztani a góbékét szoptatni. Mert nyáron vótak azok a malacozsgöbék, hogy tuggyon lészoptatni. Mög akkor ő is ék kicsint léfekütt. Vót talán, hogy lé séfekütt, akkor mög má mönt hajtani. Nappá mökfekütt. A jószág is a nagy melegbe. Tárósztatáskor nem igön ötettünk a disznókat. Esetlek kis tököt, kizs vizet ászt beleöntötte az embör a váluba este, vaty, hogy előp fölébreggyön az embör, hörgőre huszta az órát. Elejbük öntötte ászt a kizs vizet, hogy igyék. Né szomgyussam mönnyön ki a naty hőségbe. Ugye, akkor mer táróra möntek. Akkor mikor főmelegödöt, csak utána möntek é valahá ujjan here, hum víz van. Ott ihatik a józság. Ott éfeküttek a déllön. Ugye észt mongyág déllőnek, hun a jószág éfeküd dél alatt. A táróbajó étek a disznók. Ami tudod éhullot kalásszá, mök kihullot szöm. Mökhisztak tüle valósággá. Akkor mög abba Zselidzbe nagy erdőségög vótak. Sok makk! Edösapám is - Isten nyugosztajja -, sog disznót mökhizlát a bankosok erdejébe. A pásztor röggé kihajtotta az erdőre, nem izs vigyászta... É vótak. Vagy este, vaty két-három nap múlva hazagyüttek. Jó étek. (Hogyan folyt le az aratás a pusztán?) A cselédnek nem köllött aratni. Hanem aratásra fogattak. Ezöknek monták: aratók. Mer vótak hónapszámosok is. Ezök más munkát izs végesztek. Kimondottan aratásra hoszták az aratókat. Két hónapra. Ezök szögén zsöllérök vótak mind. Vót ujjam puszta, hogy úgy atták ki részijét Akkor ijjen falubéliek izs vádútak, ott a környégbelijek. Vádútak ügyé aratást. Tizénkét részt. Mindön tizenkettedik kepe vót az aratóké. Hun, hogyan tuttak mögéggyezni. Ev vót a részesöké. Ez a Csebény, Terecsöny má nem bandába aratott angyalom, mer mind az ü maguk csalággyává. De résziér vádúták. De a másik pusztákon tudod, bandába arattak. Mögvót az aratógazdájjuk. Az ésőkaszás többet kapott. Mer ha az ésőkaszás nem mönt, akkor a második sé mönt, mög a hátusó se mönt. Azér sok monta: Mér kap többet az? Azér, ha ászt mökfizették, akkor mönt utána a többi. Amég az eleje a röndbe beát, a hátújja még 288
