Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

ZS

Zsubri ~ (-jja) fn. ’a betyár Sobri Jóska somogyias elnevezése’. Sej, haj! Zsubri pajtás, hogyan esött a vándullás? Nd.

zsúfolt zsujfút, zsuppút mn. ’befogadó képessége teljesen betöltött’. Addigra má nem gyutot hel a zsuffúd vonaton. - Egész zsuppulásig vót a teröm néppé.

zsurma ~ (’-jja) fn. 1. ’morzsa’. Husfét röggelén a szentűt [szentelt étel: sonka, kenyér, tojás, torma, fokhagyma] zsurmájját ráhintötték a kábosztára, hogy né ögyék a hanygyálok. 2. ’cseppnyi, pici’.

mn. Ézs zsurmát se fázok. Vö. OrmSz. 608; ZsNyj. 187. zsurmalék

zsurmalék ~ (-tya) fn. L. zsurma. Vö. OrmSz. 608; ZsNyj. 187

zsurmóka ~ ('-jja, ’-jjuk) fn. ’reszelt levestészta’. Kizs zsurmókát töttem a levezsbe. -Tejlevezsbe leginkább zsurmóka való.

zsurmol zsurmul, zsurmull (-ó, -jjon) i. 1. ’morzsol’. Zsurmújjatok kevés kukoricát! 2. ’tenyérrel vmit szétmorzsol’. Vö. ZsNyj. 187

261

i