Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
ZS zsákoló zsákulló (-jja, -jjuk) fn. az uradalmi gabona cséplésekor a gépből kicsorgó gabona alá zsákot erősítő, bekötöző, majd vállon szekérre rakó férfi’. A gépné kéd zsákulló vátotta egymást, egész nap éggyedü nem bírta vóna. zsellér zsöllér (-ők) fn. ’föld- és háznélküli v. csak 1-2 hold földdel és kisebb házzal rendelkező, más birtokán alkalmi mezőgazdasági munkából élő személy’. Vót ujjan jobbálló cselét, hogy top konvencijó- ra dógozott a család. Akkor azok vöttek a mozs-gaji szöllőbe kis présházat, vagy Gyűrűjén. Örekségükre oda behuzóttak, zsölléröklöttek. - A cselédasszon zsölléröktü vött tollat a Ián stajérunggyába, mer a pusztába cselédök libát, récét nem tarthattak. zsengés zsöngős mn. 1. ’éretlen, érésben lévő (kukorica)’. Hozitok má a zsöngős kukoricát? Nem jó am mégönni. 2. ’nedves’. Nem szöggyünk be még a ruhákat [ti. A szárítóról], úgy érzöm zsöngőssek. Vö. SzegSz. II. 698 zsiba ~ ('-jja) fn. ’kisliba’. Gyerökök! Kihajtitok a zsibákat a gyöpre? - Gyönge, mind a zsiba. Szh. Vö. OrmSz. 606; ZsNyj. 186 zsidózsák ~ (-tya) fn. ’nagyméretű zsák, amelybe kb. 80-85 kg búza fér’. Nr. [Szentmárton pusztán a zsidó bérlőura- ságidejében használtak ilyen nagyméretű zsákot a 30-as években. Ezért nevezték el zsidózsáknak. A cselédek nem szerették, mert nagy súlyt kellett egyszerre vállra emelni.] Vö. SzegSz. II. 700 zsinat ~ (-tya) fn. ’lárma’. Nem bírom észt a nagy zsinatot. Vö. OrmSz. 606; SzegSz. II. 700 zsinatol zsinatul, zsinatull (zsinatúsz, -ó, zsinatújjon) i. ’lármázik, zajong’. Né zsinatújjatok a fülembe! - Zsinatútak a népek a váróterömbe. Vö. OrmSz. 606; SzegSz. II. 700; ZsNyj. 186 zsindely sindő (fje, sindöle) fn. ’tetőfedő cserép’. Vö. OrmSz. 606; SzegSz. II. 700; ZsNyj. 186 zsindelyes sindölös mn. ’tetőfedő cseréppel borított (épület)’. Szennába, mög másik falugba se löhetöt látni abba az üdőbe nagyon sindölös házat. Mind zsup- possag vótak. Vö. OrmSz. 606 zsindelyező sindölöző (fje) fn. ’az uradalmi épületeket fazsindellyel borító szakmunkás’. [Nem volt cseléd, a század elején ált. szükség szerint Erdélyből szerződtették.] zsíroskanász zsiroskanász fn. gúny. ’kanász’. Még öregapádnak is hosszi haja vót. Akat még ujjan is az én lánkoromba, aki kétágra befonta. A kanászog zsiroszták a hajukat. Zsiroszták bizan. Hát azér mon- tág: zsiroskanász. zsódal ~ zsódall (zsódász, zsódájjon) i. vmit oldalról óvatosan megközelít’. Odazsódát a kocsivá egésszen a part szélére. zsombék- (-tya) fn. ’levágott kukoricaszár földben maradt töve’. Szántás után a zsombék érohad. zsovár ~ mn. ’fösvény, zsugori’. Zso- vár éggy embör. Azé nem viszi é magává mázsvilágra. Vö. ZsNyj. 186 260
