Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

V

Öreganyám beleesött ebbe ja vizibetekségbe. Főt a lába. El-émöntünk neki szánni útifűjét, berökfalevelet.

vizit ~ (-öt, -ök, -tye) fn. az urak egymásnál való vendégeskedése’. A báró nem törődött avvá, mi van a pusztába. A fényét! Ha itthum vócs csag vízidbe járt.

vizslat ~ (vizslacc, -ó, -ol, vizslasson) i. 1. ’szimatol, szaglász (kutya)’. Pici kutya, de má úgy vizslat mindönt! 2. ’keres, kutat, fürkész vmit (ember)’. Az urak jóba vótak a csöndérökké. Sűrűn od vizslattak a gazdaságba. Vő. SzegSz. II. 681

vólintér ~ (-ök, -gye) fn. ’ismeretlen, csavargó’. Alikhogy émöntetög, beállétott ide valami vólintér. - Evötte valami vólintér.

vonakodik vonyolódik (vonyolócc, -ó, -ol, vonyológgyon) i. 1. vonakodik vmit megtenni’. Az uram kicsid vonyolódot, nem akarta a kutyát odanni. 2. ’vhonnét félrehúzza magát’. A lány akkor má vonyolódott. Látta, az öregannya szüne mögváltózott [ti. a meghalt nagyanyjától félrehúzódott]. Vő. SzegSz. II. 683

vonó vonyó (-jja) fn. ’(lószerszám része) a ló mellére feszülő széles, erős szíj’. L. vonószíj, szügyellő

vonódott vonyódott mn. ’nyirkos, nedves’. „Á! Gyerökök! Nem lőhet észt a szénát gyűtteni még, vonyódott. - Vonyódod vót a ruhám, átfásztam, asztán rámgyütt a hidegrázás." Vő. OrmSz. 599; ZsNyj. 184; L. vonódik

vonókarika vonyókarika (’-jja) fn. ’(lószerszám része) kétoldalt a vonószíjon levő karika, melyhez az istrángot kötik’, vonószíj vonyószíjj fn. L. vonó

vonyigó ~ (-jja) fn. ’szénahúzó horog’. Nr. [Nyélre szerelt vastag vashorog, mellyel a kazal oldalából szénát tépnek az állatok etetéséhez.] Vő. OrmSz. 599. vonyiga; ZsNyj. 184vonyogó

vő ~ (-m, -jje, -jjük) fn. ’a családhoz, rokonsághoz tartozó leány férjének megnevezése a leány szülei részéről’. A vöm beházasodott hozzánk. - A vő Jóska télön idejárt ölfát vágni. - A vőjjük be akart áni csöndérnek abba ja az üdőbe, de nem tudott létönni kaucijót.

vőgye ~ csak birt. fn. ’furunku- lus, kelés középső gennyes magva’. Ha paradicsonnyal burogatod a kellést, akkor könnyen kigyün a vőgye.

völgyei vőgyel, vőgyell (-ök, vőgyész, -ő, vőgyéjjön) i. ’kazalrakáskor v. a kocsira való széna, szalma- és gabonarakodáskor a négy sarokra gyűrt csomót v. kévét, középen másikkal leszorít, hogy az ki ne csússzon’. Vőgyed be a közepit!

völgyelés vőgyelés (-se) fn. ’a kazalrakáskor és kocsira való széna-, szalmavagy gabonarakáskor a négy sarokra gyűrt csomót, vagyis a szarvakat lefogó, középre tett széna, szalma vagy gabona’.

vörös ~ (-se, -sük) fn. ’gyermekbetegség, vörheny v. skarlát’. Egész nap lázozs vót, estére kiütötte gyerököt a vörös. - Akkor mög abba ja télbe begyütt a pusztába a gyerökökre ja vörös. Az orvas kitötte ám az ajtóra a piros cédulát, hogy járván van. De az Isten bocsássa mög, hogyan tutták vóna egymást ékerűni, hogy é ne kaptyák, mikor abbajaz ész szobába hat-hétgyerők is alutt?

258